Az utóbbi idők tendenciája alapján az emberiség bármennyire is modern világban él, egyre inkább kapaszkodik a múltba, a hagyományosba. Ennek alapján előnyben részesíti a kézműves dolgokat a százával legyártott termékekkel szemben. A kirakodóvásárokban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek ezek a portékák, habár az árára mindig akad megjegyzés, főleg a mai, inflációs időben. Azok azonban, akik értékelik az egyedi, kézzel készült árut, bármennyit képesek kifizetni egy-egy darabért, hiszen jól tudják, még egy pontosan ugyanilyen nincs sehol.
Így gondolja az adai Lehócki Alíz is, hiszen az általa készített süthető gyurma ékszereknek párja nincs. Műhelyében sosem készül két teljesen egyforma darab, még ha kívülről így is tűnik. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezekkel a kiegészítőkkel mindenki egyedivé varázsolhatja az adott öltözékét.
– Az ötlet az unokanővéremtől származik, aki még 2004-ben vetette fel, hogy miért nem kezdek el süthető gyurmával foglalkozni, és abból alkotni valamit – kezdte a történetét Alíz. – Mindig is érdekelt a divat és a tervezés. Gyermekként is nagy vágyam volt mindez, divattervezéssel szerettem volna foglalkozni, így visszatekintve azonban örülök, hogy nem afelé indultam meg, hiszen rájöttem, hogy az nem igazán az én utam. Viszont az ékszerkészítés ötlete megtetszett. Akkor sajnos nem tudtam megvalósítani, hiszen két kicsi gyermek mellett nem igazán adódott alkalmam arra, hogy beleássam magam a technika fortélyaiba. Ahogyan a lányaim nőttek, úgy lett egyre több a szabadidőm is, és szépen lassan elkezdtem anyagot gyűjteni, technikák után kutatni. 2019-ben, amikor a gyermekeim kollégisták lettek, még több időt tudtam erre fordítani, és akkor kezdtem el igazán ezzel foglalkozni. Nemcsak kutattam, hanem már gyakoroltam is, saját magam tanultam meg a különféle dolgokat, amelyek ahhoz kellettek, hogy egyszer tökéletes ékszerek kerüljenek ki a kezeim közül.
Gergely Árpád felvétele
A következő két év arról szólt Alíz számára, hogy folyamatosan fejlesztette magát, egyre több mintát és technikát tanult, majd még több fülbevalót készített, bővítette a választékot színben és modellben egyaránt, hiszen csak úgy tudott megjelenni egy-egy vásáron, ha van miből válogatni. Ma már szerves része a környékbeli eseményeknek, így a kézműves termékek szerelmesei fellelhetik az ékszereit akár a törökbecsei Nagyboldogasszony-napokon, sőt a Zentai Gazdanapokon is.
– A legtöbb esetben saját tervezésűekről beszélhetünk. Több helyről is inspirálódom, akár filmekből is, de nagyon sokszor van, hogy külön kéréssel fordulnak hozzám, hogy egy ruhához kell színben, mintában passzoló darabot készítenem. A legnépszerűbbek a márványosak, a legtöbbön meg is jelenik, de vannak olyanok is, amelyeket én csak csempemintának nevezek. Ezek mind fényesek. Olyan is van a készletben, amelyek mattok, ezek között vannak dombornyomottak is. A legtöbb fülbevalóban megjelenik a fémkiegészítő is – magyarázta Alíz.
Arra a kérdésre, hogy az ékszerkészítés számára a megélhetést jelenti, vagy inkább hobbiként űzi, azt felelte, hogy valahol e kettő között van jelenleg.
– Ez még számomra nem a megélhetést jelenti, hiszen annál kevesebb, de már nem is mondhatom rá azt, hogy egy egyszerű hobbi, mivel azt már meghaladta.
Alíz szerint az emberek egyre nyitottabbak a kézzel készült termékekre, legalábbis neki ez a tapasztalata. Így reménykedve tekint a jövőbe, amellyel kapcsolatban elárulta, hogy régóta dédelgetett vágya, hogy olyan ékszereket készítsen, amelyekből csak egy darab lesz, és azt követően még csak hasonló sem lesz a készletében.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
