A moholi származású Acsai Gizella egykötetes író, akinek tavaly jelent meg a Merre szállnak a vadlibák? című kötete Magyarországon. A nyolcvanas évei elején járó szerzőtől megtudtuk, hogy a könyv hat fejezetben negyven novellát tartalmaz, amelyek a II. világháború utáni bácskai időket idézik fel, a hadifogságba került édesapja hazavárását, a gyermekkora vidám és szomorú történeteit. Mindezt kiegészíti a könyv végén a róla és családjáról készült fotógyűjtemény. A szerző szerda délután a Moholi Nyugdíjas-egyesületben mutatta be könyvét, amelyből több részletet is felolvasott a hallgatóságnak.
Acsai Gizella elmondta, hogy 1942-ben született Moholon, de már tizenöt évesen elment a faluból, amelyet soha nem felejtett el, és mindig szerette volna megörökíteni a gyermekkori emlékeit. A gimnáziumot szerb nyelven járta ki Újvidéken, majd befejezte a tanítóképző főiskolát Belgrádban, utána 1969-ben Franciaországban költözött, ahol tanítóként is dolgozott. Keserűen jegyezte meg, az itthon szerzett diplomáját nem ismerték el, ezért mindent újról kellett kezdenie.
– A gyerekkoromhoz nagyon szép emlékek kötődnek. Mi boldog gyerekek voltunk, mert szerettek bennünket, nem fáztunk és nem éheztünk, megtanítottak bennünket becsületes embereknek lenni, amivel elmehettünk a nagyvilágba. Ez volt a batyu, amivel útra keltünk. Egy embert ugyanis mindenétől meg lehet fosztani, de a boldog gyermekkort és a tudást nem tudják tőle elrabolni. Ebbe a batyuba mindig belenyúlhat, és erőt meríthet, akármilyen nehézséggel is szembesül az életben. Ez a könyv erről szól, a gyermekkoromról és a falu történetéről a II. világháború után. A történetek az 1945 után időszakot ölelik fel, amikor apám fogságban volt Oroszországban, attól az időtől tízéves koromig – mondta Acsai Gizella. – A könyv novellákat tartalmaz, amelyeket már harminc évek írok. Papírokon és füzetekben őriztem őket, amikor megmutattam egy egyetemi tanárnak, aki egyébként a könyv szerkesztője, azt mondta, hogy ezek gyöngyök, amelyeket meg kell mutatni. Így tavaly adták ki a könyvet Keszthelyen. Már tervezem az új kötet is, amelyben a gyerekeim történetét írom meg 1969-es Franciaországba költözésünktől. Azt francia nyelven fogom megírni, hogy az unokáim és a gyerekeim el tudják olvasni. Mindenkit arra buzdítok, hogy írják le a történetüket. Hiszen az öreg emberek olyan sok szép mindenről tudnak mesélni, viszont az unokáik meghalnak anélkül, hogy tudnák, hogy mi, hogyan és mikor történt. A legnagyobb vagyon, amit adhatunk a gyerekeinknek, az nem más, mint az emlék. Az emléket nem lehet megvenni, hanem teremteni kell – hallottuk a szerzőtől.
Acsai Gizella jelenleg a magyarországi Zalaszentlászlón és Franciaországban éli mindennapjait. Az év egyik felét, a nyári hónapokat Zalaszentlászlón tölti, telente pedig a gyermekeihez költözik Franciaországba. A közreműködésével a franciaországi Manneville-sur-Risle és Zalaszentlászló testvértelepülési kapcsolatot is létesített, amelynek fenntartásában aktívan részt vállal fordítóként.
Nyitókép: Csincsik Zsolt felvétele
