Hangos kutyaugatás hallatszik a csókai Dózsa György utca 37-es számú házból. A sarkon álló háromszobás családi házban csak kutyák laknak, amolyan ebotthon, eblak, vagy nevezhetjük kutyamenhelynek is a helyet. Az épületet négy éve vásárolta meg a Lina Állatvédelmi Egyesület, amelynek egyik alapítója Dragoslava Ljuboja asszony, aki Jelena lánya segítségével kizárólag kutyák elhelyezésére, gondozására rendezkedett be az épületben.
Anya és lánya mindennap felváltva gondoskodnak a több mint harminc kutyáról. Az állatok nagy része kóbor kutyaként került a menhelyre. A szomszédok nem örülnek a népes kutyaseregletnek, próbálkoztak az önkormányzatnál és a felügyelőségeknél is, a lármás ebekre és a kellemetlen szagra panaszkodtak.
A kutyák ellátása napi szinten ad elfoglaltságot (Gergely József felvétele)
– A Lina Állatvédelmi Egyesületet civil szervezetként regisztráltuk. Négy éve vásárolta meg egyesületünk a sarki házat, ahol most is vannak a védenceink. A menhelyként működő épület első lakója volt Lina, róla neveztük el a szervezetet. Jelena lányommal Csóka másik felében lakunk, de ott nincsenek meg a feltételek a kutyák tartására, kicsi az udvar, szűk lenne a hely a kutyáknak – mesélte Dragoslava Ljuboja, hozzátéve, kezdetben főztek a kutyákra, a lánya hordta kerékpáron az élelmet, de egyik alkalommal leesett a bicikliről. Aztán vásároltak egy használt autót, amivel a gondozottaiknak szállítják az élelmet, a tápot és az egyebeket.
– Minden védencünk teljes körű állatorvosi kezelést kap, féregtelenítjük őket, és chipet is kapnak. Az újonnan érkező négylábúak vérvizsgálatát is elvégeztetjük, ugyanis szeretnénk biztosak lenni abban, hogy egészségesek. Amennyiben szükséges, kezeltetjük is őket. Rendszeresen nyírjuk, fürdetjük, fertőtlenítjük a kutyákat, így a külső és a belső parazitáktól megszabadulva, a felügyeletünkkel egészséges életet élhetnek – tette hozzá a menhely alapítója, aki szerint a szomszédok nem jó szemmel nézik a menhelyen folyó munkát, pedig – ahogyan fogalmazott – ezek a jószágok senkinek sem ártottak.
– Nagy részüket a sintérektől mentettünk meg. Jelenleg 31 kutya van a menhelyen, beleértve az 5 új kölyköt is, amelyek gyakorlatilag itt születtek. Egy másik helyen további 8 kutyánk van. Adományokat gyűjtünk a számukra. Vannak, akik megpróbálnak segíteni, és háziipari termékek, valamint dísztárgyak internetes eladásával gyűjtenek pénzt az élelemre és az állatorvosi költségekre. A tápok, a gyógyszerek, a chipezés mind-mind pénzbe kerül. Szerencsére számos jóakaró és segítőkész emberrel és hazai meg külföldi – francia, német és angol – állatsegélyező szervezettel tartjuk a kapcsolatot, tőluk tudunk támogatást szerezni a kutyamenhely üzemeltetési költségeinek a lefedésére – mondta Dragoslava asszony, aki elszántan küzd minden védencéért, és mindet a nevén szólítja.
A szomszédok már többször panaszt tettek az önkormányzatnál, a kommunális felügyelőségen és a rendőrségen is, mondván, éjszaka is kiengedik a kutyákat az udvarra, és a hangos ugatás zavarja a nyugalmukat, ráadásul porolnak, piszkítanak is. A kommunális vállalat nem hajlandó elszállítani a zsákokban gyűjtött ürüléket, mondván, az nem háztartási hulladék. Ezért a zsákokat autóba rakják, és Dragoslva asszony kiviszi a szeméttelepre.
Szécsi András és felesége a kutyamenhellyel szomszédos telken lakik a Voja Vojvodić utca 1/A számú házban.
– Amikor kicsapják a szobafogságban tartott ebfalkát, eszeveszett rohangálás és csaholás veszi kezdetét. A fürdőszoba- és a konyhaablakot sem tarthatjuk nyitva a nyári hőségben, mert nagy a bűz. Több csoportban futtatják őket, még késő este is. A másik szomszéd falát már kikezdték, kikaparták a fal alját, deszkákkal van betámogatva. Nem értjük: hogy kaphattak engedélyt tömeges kutyatartásra lakóépületben, Csóka központjához közel? – tette fel kérdést András, aki szerint a megoldás talán az lenne, ha Csóka külterületére költöztetnék ki a kutyamenhelyet.
