A padéi Önkéntes Tűzoltó-egyesület (ÖTE) hivatalosan 1934-ben alakult meg, de az idős falusiak elbeszélése alapján már jóval korábban is szervezett volt a faluban a tűzoltás, amit a tűzoltótestület székhelyén, az udvaron kiállított, legalább százesztendős, lóvontatású egykori tűzoltókocsi és lajtos kocsi is bizonyít. Komáromi László, az ÖTE parancsnoka arról számolt be lapunknak, hogy a lehetőségekhez mérten felújítják, átfestik és közszemlére teszik az egykori tűzoltójárműveket, amelyeken még kézi erővel kellett pumpázni a vizet. Ha kicserélnék a pumpa tömítőgumijait, akár ma is használni lehetne.
– A padéi tűzoltók szerény, már-már elavult felszerelésük ellenére sohasem vallottak szégyent, amikor fel kellett venni a küzdelmet a piros kakassal, és menteni kellett az emberi javakat, az épületeket, a háziállatokat. Megtörtént, hogy szenteste, az éjféli miséről hazafelé igyekezve riasztottak bennünket, hogy ég az egyik ház. A gyors és időben történő beavatkozásnak köszönhetően sikerült megfékezni a lángokat. Az ÖTE mintegy ötven tagot számlál, akiknek a fele szinte bármikor bevethető, ha tűz üt ki a faluban.
Abban az esetben, ha nagyobb a baj, és önerőből nem tudunk szembeszállni a veszedelemmel, hívjuk a csókai hivatásos tűzoltókat. Amióta elkészült a Tisza-híd, közelebb kerültünk Adához, legalábbis időben. Ha szükség mutatkozna rá, akár Adáról is tudnánk segítséget kapni a tűzoltáshoz. Az adai tűzoltósággal évek óta gyümölcsöző kapcsolatot ápolunk, igen jó az együttműködés. Mintegy tucatnyi padéi önkéntes tűzoltó végezte el az altiszti vizsgát Adán.
Tavaly a hosszan tartó, tavasztól őszig elhúzódó aszály és a magas hőmérséklet kedvezett a parlagtüzeknek. Sok helyen felgyújtották a száraz füvet, gazosokat, a töltés oldalát, ami sok pluszmunkát adott a számunkra. Idén szerencsére jobb a helyzet, komolyabb beavatkozásra nem volt szükség, de az ördög, azaz a tűzkakas sohasem alszik.
Ami az ÖTE felszerelését illeti, azzal már nem lehet dicsekedni. Van egy 1957-ben gyártott, tehát több mint fél évszázada szolgálatban lévő TAM tűzoltókocsink. Már régen nyugdíjba vonulhatott volna, ha lenne mivel lecserélni, de 56 év után is üzemképes, és ez a legfontosabb. A falu önerőből képtelen beszerezni új vagy csak kevésbé használt felszerelést. A hiányosságokat az önkéntesek lelkesedése és a tapasztalat pótolja. Nemrégiben egy Németországban elő, vidékünkről elszármazott személytől tűzoltóbaltákat és öveket kaptunk, de még nagyon sok minden másra is szükség lenne – mondta a mindig optimista Komáromi László tűzoltóparancsnok, aki felhívással fordult a közvéleményhez, hogy jó lenne, ha támogatásból, adományból be tudnának szerezni legalább egy 10-15 évnél nem idősebb tűzoltókocsit, hogy a matuzsálem járművet lecserélhessék végre.
