A Csóka községhez tartozó faluban pénteken este ért véget az idei kézművestábor.
Az idei tábort egy frissiben felújított családi házban rendezték meg. Tóth Lívia, a tábor egyik oktatója ennek kapcsán elmesélte, hogy a Tiszaszentmiklósi Magyar Kultúrkör ez ideig a falu római katolikus plébániáján végezte a tevékenységét, s az elmúlt két évtizedben igencsak takarossá tették ezt a helyszínt, egyrészt egyházi pénzekből, másrészt a kultúrkör különböző forrásaiból. Az idén azonban, három héttel a nagy tradícióra visszatekintő tábor kezdete előtt, kiderült, hogy azon a helyen többé nem rendezhetik meg a tábort.
Szorgoskodnak a tábor résztvevői
– Én mint oktató nem igazán szeretnék ebbe az ügybe belefolyni, de nyilván különféle politikai okai is voltak. Lényegében az történt, hogy a püspök úr küldött egy levelet, amelyben arra hivatkozva váltotta le az egyházi tanácsot, hogy valamilyen rossz híreket kapott a faluból. Azok az idős emberek, akik az egyháztanács tagjai voltak, úgy érezték, hogy ezzel megalázták őket, mivel évtizedek óta dolgoztak a templomért és az egyházközösségért, és most nagyon sértve érzik magukat, mivel úgy érzik, hogy nem szolgáltak rá a leváltásukra, s főleg azt kifogásolják, hogy meg sem indokolták, hogy ez miért történt. A püspöki levél tartalmazott egy olyan részt is, hogy a kulcsokat is adják vissza, a zárakat pedig cseréljék le. Ez meg is történt – ecsetelte Lívia, s hozzáfűzte, megérti az egyházi tanács leváltott tagjait, hogy úgy gondolták, hogy a jövőben nem szeretnének ott dolgozni, függetlenül attól, hogy azóta voltak próbálkozások a helyzet rendezésére a faluban, ahol mégiscsak 200 magyar él, s nem lenne jó, ha egymás között nézeteltérések, veszekedések lennének. A tábor jelenlegi helyszínét, egy két éve lakatlan családi házat egy falubeli bocsájtotta a kultúrkör rendelkezésére, s a kultúrkör tagjai a falubeliekkel összefogva három hét alatt rendbehozták. Átmeszeltek mindent, fürdőszobát építettek, kitakarították az udvart. „Itt iszonyú nagy munka folyt három hétig” – ecsetelte beszélgetőtársunk, s hozzátette, hogy egy picit még kezdetleges ugyan minden, nincsenek fák, és a sátrakra odasüt a nap, de ez a táborban szorgoskodó gyerekeket a legkevésbé sem zavarta, mindenki jól érezte magát, függetlenül attól, hogy a körülmények talán nem olyanok, mint a korábbi években. Az idei táborban harminc gyermek sajátíthatta el a különféle kézművesmesterségek fortélyait. A gyerekek a tartomány különböző helységeiből érkeztek. Az idén is a nemezelésre helyezték a legnagyobb súlyt, de agyagoztak is, gyurmáztak, a papírmárványozás titkait is ellesték az oktatóktól, de volt szövés, batikolás, ezenkívül színes tollakból a gyermekek körében nagyon divatos álomfogókat készítettek.
– Ebben az évben is igyekeztünk a mai kor gyermekeihez szabni a tábor tevékenységét, és elérni, hogy olyan dolgokat készítsenek, amelyeket a mindennapi életben is fel tudnak használni, s örüljenek annak, hogy ezeket saját kezűleg készítették el. A táborlakók egy délután ellátogattak a padéi Sövényházi-tanyára is, megtekintették a mini állatkertet, és a lovaglást is kipróbálhatták, Csókán pedig megnézték a Tanyaszínház idei előadását. Ezenkívül esténként különféle csapatjátékokat játszottak, de karaokézhattak és diszkót is szerveztek.
A táborban Barát Kinga, Rakić Violetta, Csizmadia Berák Benitta és Tóth Lívia oktatók vezetésével kézműveskedtek a gyerekek, Csipak Levente pedig a csapatjátékokat szervezte számukra. A tábor végén záróműsort szerveztek, amikor is a falubeliek és a szülők megtekinthették a gyermekek munkáit, illetve a tábor új helyszínét.
