Januárban jártunk a csókai Piri házaspárnál, akikkel akkor a tavalyi gyümölcstermésről beszélgettünk. Az év elején főleg az került szóba, milyen és mekkora károkat okozott náluk a szárazság. Aszályos időszakból idén sem volt hiány, viszont a tavalyinál valamennyivel több csapadék hullott, így némileg kedvezőbbnek számít az idei termés. Emlékeztetőül, a család húsz éve termeszt különféle gyümölcsöket egy kisebb területen, háromnegyed holdon Szanád közelében.
– A legjobb termés most szilvából volt, főleg a čačаki koraiból. Igaz, a stanley-ből semmi sem lett, fele be sem ért, fele lehullott. Valószínűleg sokkot kaptak a fák a negyvenfokos melegben. A többi szilva viszont mézédes – kezdte Piri Zoltán, aki azzal folytatta, hogy körtéből sikerült még összeszedniük kéthordónyit, az alma viszont idén katasztrofálisan termett. Azt mondja, olyan kártevők támadták meg a negyvenfokos melegben, amelyek már a fán az éretlen, zöld gyümölcsöt kikezdték. Elmondták, hogy idén nem az elmaradt vagy a megsemmisült terméssel volt a legnagyobb gond, hanem a fák mentek ki nagyobb számban.
Kajszibarackot már tavaly is mástól kellett vásárolniuk annak érdekében, hogy valamennyi barackpálinka legyen. Idén viszont még venni sem volt érdemes, mivel túl drága volt. Szerencsére még maradt a tavalyi szíverősítőből.
Ami a feldolgozást illeti, Marianna kezdett bele a pálinkafőzés magyarázásába.
– Vegyes pálinkát főzünk, a legjobb az, ha egybe megy minden. A nagy melegben nem lehetett csinálni. Nem tudtuk, mit hűtsünk jobban, magunkat vagy a pálinkát – magyarázta, majd hozzátette, hogy eddig az előpárlat van meg. Tehát pálinkájuk tulajdonképpen még nincsen, csak a cefre van kifőzve, de hamarosan ennek is hozzálátnak.
A fügesajt jelenleg szárad, újdonság, hogy a háziasszony idén naspolyából is megpróbál hasonló finomságot készíteni. Sok termést elajándékoznak, hiszen továbbra sem a „nagy” bevétel miatt gazdálkodnak.
– Sok dolog van vele, ha akkora befektetést nem is igényel, mint egy termőföld, mindennap a munka után kimenni és rendezni nagy erőfeszítés. Valakinek állandóan ott kellene lennie kettőnk közül, de annyit nem ad, hogy egyikünk csak ezzel foglalkozzon – tette hozzá Marianna, viszont azt is hangsúlyozta, ha már megvan, akkor művelik ezt a kis területet. Eladni nem éri meg, és nem is szeretnék, különben is megvan az apró szépsége ennek a munkának és magának a gyümölcsösnek is.
Az azonban őket is megdöbbenti, hogy mennyi elhanyagolt földterületet látnak a sajátjuk közelében. Elmondásuk szerint arra legalább a gyümölcsösök felét gaz és vadhajtások borítják. A tulajdonosok nem is csinálják, de el sem adják őket.
Nyitókép: Balézs Andrea felvétele
