Kedden délután a csókai katolikus temetőben tisztelői, barátai, írótársai, az önkormányzat és a művelődési intézmények képviselői megkoszorúzták a 2017-ben elhunyt Fehér Kálmán (1940–2017) író, költő, műfordító, ismert közéleti személyiség sírját. Az öt éve elhunyt íróra Kónya Sándor nyugdíjas tanár, versénekes emlékezett vissza:
– Az irodalmár Fehér Kálmán prózaíró, szerkesztő és műfordító is volt, mégis inkább úgy emlékszünk rá, úgy tartjuk számon, mint kiemelkedő költőt. A költészete mellett nagyon jelentős volt a közéleti szerepvállalása, több mint tíz évig vezette az újvidéki Forum kiadóházat, nagykövet is volt, rövid ideig Indiában, majd hosszabb ideig Bangladesben képviselte az akkori Jugoszláviát. Nagyon nagy tisztelettel emlékezünk rá Csókán mind a mai napig. Tiszteljük őt mint embert is, önzetlen volt, amit azzal is bizonyított, hogy önzetlenül, tiszta szívvel támogatta kezdő költőinket és íróinkat. A csókaiságot meg kiváltságnak tekintette, megtisztelő címként adományozta jelzőkkel ellátva. Például, amikor dedikált, fontosnak tartotta odaírni, hogy „valódi csókainak”. Mi, csókaiak büszkék vagyunk Fehér Kálmán teljesítményére, irodalmi munkásságára, ezért a Csókai Művelődési és Oktatási Központ ünnepi műsorral kedveskedett neki a 70. és a 75. születésnapján is. 77 évet élt, halála után emléktáblát helyeztünk el a Tito marsall utca 59-es számú családi ház falán, ahol nyugdíjsas éveit töltötte. Reméljük, hogy közösségünk a jövőben is ápolni és tisztelni fogja Fehér Kálmán emlékét – mondta Kónya Sándor.
A koszorúzást követően a Csókai Művelődési és Oktatási Központhoz tartozó könyvtárban az író nagyszámú tisztelője, egykori barátai gyűltek össze, és egy hangulatos, verses irodalmi est keretében emlékeztek meg Fehér Kálmánról. Erdélyi Ilona nyugalmazott magyartanár a költőhöz fűződő személyes élményeit idézte fel. Kónya Lívia és Oláj Ibolya olvasott fel Fehér Kálmán írásaiból, verseiből. Galusz Áron diák az író egyik érdekes novelláját adta elő. Szemerédi Fanny fiatal írópalánta felolvasta Fehér Kálmánhoz kötődő írását, Kónya Sándor pedig a költő megzenésített verseiből adott elő. Az emlékműsort Szőregi Márta, a könyvtár munkatársa vezette.
