A legközelebbi konferenciát lehet, hogy tematikusabbá is lehetne tenni, de ez is alapvetően tematikus volt, hiszen az előadások mindegyike valamilyen formában kötődött az identitáshoz, annak változásaihoz és megtartásához. Ennek megfelelően az érdeklődés is nagy volt a néprajzkutatók körében. Az is volt a célunk, hogy a konferencia témameghatározásában lehetőleg mindenki megtalálja a maga témakörét, kutatási területét. Az előadások színvonalasak voltak, jó volt látni a fiatalok dinamizmusát, de azt is, amikor régi ismerősök találkoztak ismét. A fiatalok egy része azért kapott helyet ezen a konferencián, mert az ősszel a Topolyán megszervezett tanácskozásra valamilyen oknál fogva nem jutottak el.
A fentiekkel összegezte többek között dr. Szőke Anna szombaton este a Kárpát-medencei magyar néprajzkutatók I. konferenciáját, amelyet az identitás 21. századi megnyilvánulási formáinak szenteltek. A Kiss Lajos Néprajzi Társaság Kishegyesen megtartott tanácskozásán több mint harminc neves néprajtudós és kutató vett részt Vajdaságból, Magyarországról és Erdélyből. A konferencia első napján a népi vallásosság és a néptánc identitásmegőrző vonatkozásai domináltak. A második nap a helybeli Szajkó leánykórus és Molnár Krekity Olga versmondása után Jung Károly Ikerkönyvek című köteteinek méltatásával kezdődött. A könyveket dr. Voigt Vilmos, az ELTE Folklór Tanszékének emeritusa méltatta. Kiemelte, hogy a vajdasági folklorisztika egész könyvtárakat tudna betölteni, s az itteni néprajzkutatás példaadó képviselője Jung Károly egyetemi tanár. Kivételesen tájékozott a néprajz tudományában, és sikerült neki felkutatni a délszláv párhuzamokat. A kötetekbe foglalt tanulmányok eltérő témákról szólnak, de mindegyik esetében jelentkeznek a párhuzamok. Mint hangsúlyozta, Jung műveivel kétségtelenül felülmúlta kortársait.
A konferencia második napján a lokális értékek és az identitás kapcsolatainak taglalása volt túlsúlyban. Előadások hangzottak el a székelyföldi ünnepekről és fesztiválokról, a cigányság hagyományos mesterségeiről, a „kecskemétiségről”, a kupuszinai tulipános, festett bútorokról, Bellosics Bálint múlt századi néprajzkutatásairól, az egyházaskéri (verbicai) lakodalmi szokásokról, a népi gyermekjátékokról, a tablóképek üzeneteinek és szimbólumainak alakulásáról. Szó esett azonban alapvető kérdések taglalásáról is, például arról, hogy a kisebbség nem számosság kérdése, hanem politikai kategória. Ahogy Pap Tibor bácsfeketehegyi (feketicsi), szegedi kutató kifejtette, a mostani értelemben vett kisebbség akkor jelentkezett, amikor a politika áttért a többségi döntéshozatalra. Korábban nem kisebbségek voltak, hanem kisebb-nagyobb közösségek.
Záróbeszédében dr. Szőke Anna külön köszönetet mondott a kishegyesi önkormányzatnak, elsősorban a kishegyesi helyi közösségnek, amelynek támogatása nélkül nem lehetett volna megszervezni a találkozót. Közölte azt is, hogy a konferencián elhangzott tanulmányokból kötetet fognak szerkeszteni.
