Második alkalommal szervezte meg a kishegyesi Kátai-vendégházban a festők téli találkozóját Mészáros János belgrádi festő, aki minden találkozásunkkor kihangsúlyozza, hogy törökbecsei származású és talán ezért is van az, hogy szívesen jár Vajdaságba vissza.
– Az idén másodszor vagyunk itt csoportban, de más összetételben. Négyen tavaly is voltak, öten újak, először járnak itt. Jobb is úgy, ha mindig maradnak a régi gárdából is, akik megadják a tábor alaphangját és kellenek az újak is, hogy megismerkedjenek az ilyenfajta alkotással. Jómagam hetedik éve járok ide és szívesen ajánlottam a társaimnak is. Viccesen megjegyeztem egyszer a házigazdának, hogy vágjon egy malacot és ameddig tart belőle, addig maradunk, és amit festünk, otthagyjuk neki. Igazából három-négy napig szoktunk maradni és mindenki két-két képet hagy Kátaiéknál. Nagyon jó a hangulat, úgy érezzük magunkat, mintha otthon lennénk, sőt itt még egy kicsit jobb is, mert meg is beszélhetjük a dolgainkat, elképzeléseinket – mondta Mészáros János, hozzátéve, hogy amikor már érzik, hogy együttlétük a vége felé közeledik, el kezdik tervezni a következő évet. Kátai Géza ehhez annyit tett még hozzá, hogy a képek jó helyre kerülnek, a tanya és a vendégház termeit és folyosóit díszítik.
Az idei alkotótáborban kilencen voltak: a szervezőn kívül Slajf Sándor, Nagy Tibor, Vojin Tišma, Branislav Bošković, Milan Radaković, Đorđe Bujinović, Slobodan Paunović és Katarina Ivanović.
