A növénynemesítés egy nagyon régi tevékenysége az embernek, mindig is igyekeztek kiválasztani a legjobb fajtákat. A nemesítés lényege, hogy azokat a növényeket választjuk ki, amelyeknek számunkra valamilyen hasznos tulajdonságuk van. Ez lényegében egy természetes folyamat, mondhatni az evolúció felgyorsítása. Rendszerint olyan fajtákat keresünk, amelyeknek nagyobb a hozamuk, jól hasznosítják a tápanyagot, jól tűrik az időjárási viszontagságokat, ellenállóbbak a betegségekkel és kártevőkkel szemben.
A fentiek a bácsfeketehegyi Gazdakör és a Háló szervezet által szervezett szerda esti előadáson hangzottak el, amelyet dr. Borsos Éva genetikus tartott. A nemesítés hosszadalmas folyamat, nyolc–tizenkét év kell egy-egy új fajta előállításához, ezt követően még 2-3 évig tart a kísérleti termesztés, és csak ezek után ismerik el az új fajtát. A génmódosítás viszont a növényi géneket hordozó kromoszómákba való beavatkozás. Céljai hasonlóak, mint a nemesítés esetében, azzal, hogy ez esetben sokkal inkább az ellenálló képességen van a hangsúly. Újabban olyan növényeket is próbálnak génmódosítás útján termeszteni, amelyeket gyógyászati célokra hasznosítanak.
A beszélgetésben többször is elhangzott, hogy Magyarországon és Szerbiában is tilos, viszont tápanyagok formájában kétségtelenül sok génmódosított növényből készült termék kerül a jószág elé. A génmódosított növények fogyasztása esetén egyelőre nem ismernek káros jelenségeket. Az ellenzői azonban úgy tartják, hogy nem is állt rendelkezésre annyi idő, hogy a káros hatások megmutatkozzanak. A génmódosítást ellenző országok elsősorban azért tiltották be termesztésüket, mert félnek a felelőtlen kezeléstől, a felelőtlen kísérletezéstől, amelyeknek beláthatatlan következményei lehetnek. Egyszerűbb tehát betiltani, mint ellenőrizni a folyamatokat.
