Nagy hagyománya volt mindig is a galambtenyésztésnek Kishegyesen. Nem véletlen tehát, hogy a galambászok egyesülete majd ötven évvel ezelőtt, egészen pontosan 1968-ban alakult és azóta is sikeresen működik. Igaz, Kátai Sándor elnök szavai szerint a sportgalamb szakosztály működik töretlenül, a többiek, a díszgalambtenyésztők, a madarászok és kisállattenyésztők már nem mondhatók olyan sikeresnek.
– Az egyik legnagyobb gond, hogy nem nagyon szerveznek kiállításokat. A hegyesi egyesületnek nagyon jó felszerelése volt és van, annak idején több mint ezer kiállító is részt vett egy-egy seregszemlén. A tornateremben most nem szervezhetünk kiállítást, egyszer szerveztünk az egykori Sógor vendéglőben, de ott csak 700 kiállító vehetett részt. A kishegyesi kiállításoknak jó híre volt szakmai körökben, szívesen is jöttek rá a tenyésztők. Annak idején Zombor és Szabadka után Kishegyesen volt a legtömegesebb kiállítás. Most legutóbb Versecen volt kiállítás 700 résztvevővel. Mostanság a sportgalambászok vették át a stafétát, többnyire csak ők állítanak ki. Az ugyanis a szabály, hogy a legeredményesebb galambokat kötelező kiállítani. Jó lenne visszaállítani a kiállítások gyakorlatát, mert nekünk szinte minden kategóriában elismert bíráink vannak, ők maguk is kiváló tenyésztők – mondja az egyesület munkájáról Kátai Sándor.
Kiállításokra tehát most nem készülnek, annál inkább a küszöbön álló versenyekre.
– Április 20-án kezdjük öt rövidtávval, ami 100–300 kilométert jelent, majd következik öt középtáv 500 kilométerig, két hosszútáv 700 kilométerig és három maratón 700 kilométer felett. Ez utóbbiakat Görögországból indítjuk. Tavaly nem tartottunk maratont, ezért egy kicsit tartunk is tőle – mondja Kátai, s amikor azt kérdezem tőle, mennyi szokott lenni ilyenkor az elhullás, azt válaszolja, hogy a galambok nem hullanak el, sokkal gyakoribb, hogy a ragadozók támadják meg őket.
– A legnagyobb ellenségük a vándorsólyom és a héja. De nemcsak az erdős területeken fordulnak elő, hanem nálunk is. Megítélésem szerint több mint tíz pár héja van a községben és legalább hét-nyolc pár vándorsólyom. Előfordult már, hogy a szemem láttára tépte szét a galambot a héja az udvarban. Mivel vadász is vagyok, természetesen örülök neki, hogy ismét megjelentek a ragadozó madarak. Ez meg is látszik a gerleállományunkon is. Ez a természet rendje, az egyensúly majd biztosan helyreáll – mondja az elnök és nem mulasztja el megemlíteni, hogy sokéves sikeres munkájukat a település dicsérő oklevéllel tüntette ki, amelyet a falunapon vettek át.
