Az emberek egy része a mai napig sem tudja, mi is valójában az ombudsman intézménye és mikor lehet hozzá fordulni. Ezért bizonyult jó gyakorlatnak, hogy az intézmény időről időre kihelyezett fogadónapokat szervez egy-egy településen.
– A terepjárás jól bejáródott gyakorlat nálunk. Számomra így talán egy kicsit nehezebb, de ahol csak voltunk, ott elterjedt a hírünk, és legközelebb már bátrabban jönnek az emberek. Én állandóan járom a terepet, télen, rossz időben kevésbé, meg azt is figyelembe vesszük, hogy faluhelyen mikor zajlik nagyobb munka a földeken, aratás, kukoricatörés… Leginkább azokat a környezeteket látogatom, ahol túlnyomórészt kisebbségek élnek. Így esett a választás Bácskossuthfalvára és Szeghegyre is, hiszen most már a montenegróiak is kisebbségnek számítanak. Gondot kell viselni arról, hogy minden kisebbség életében jelen legyünk, időnként megjelenjünk, beszélgessünk velük. Ez jó eredményeket hozott, az emberek nyíltabbak lettek – mondta Vukašinović Éva tartományi ombudsmanhelyettes, kisebbségi ombudsman.
Az emberek azonban, amint az lenni szokott, minden ügyes-bajos dolgukkal felkeresik ilyenkor az ombudsmant.
– Jogi tanácsokat is szoktunk ilyenkor adni, természetesen ingyenesen az embereknek, főleg olyan kérdésben, hogy érdemes-e valamit bírósági úton követelni. A hozzánk beérkező beadványok nagyobb része is a szegénységből fakad, a munkanélküliségből, abból, hogy nem kapták meg az elmaradt béreket és nem tudták fizetni a számlákat stb. Ezeket a gondokat egyaránt érzik kisebbségiek is és a többségi nemzet tagjai is. Van olyan is, hogy nem tudnak eligazodni a villanyszámla esetében, vagy a nyugdíjról kérdeznek, egyszóval mindenről, ami helyzetünkből adódik – fejtette ki Vukašinović.
A kisebbségi jogok esetében a legtöbb gond a hivatalos nyelvhasználattal kapcsolatos probléma.
– A hivatalokban nem ismerik a kisebbség nyelvét, nem nézik jó szemmel, ha szlovákul vagy magyarul szólal meg, de az jellemző, hogy számos helyi kisebbségi lap is megszűnt. Tavaly nagy gond volt, a kettős állampolgársági kérelmek idején, hogy az anyakönyvi kivonat szerb nyelvű volt. Utána lett magyar kivonat, de a törvény szerint a szerb és a cirill betű van hivatalos használatban az országban, így az illető neve szerepelhetett ugyan magyarul, de minden más bejegyzés szerb nyelvű volt cirill betűs írással. Ezen a területen nagy százalékban végre is hajtják ajánlásainkat. Ezek nem kötelező érvényűek, de mivel nem jogi dokumentumok, akár élesebben is lehet bennük fogalmazni, mint egy bírósági ítéletben. A mi fegyverünk ugyanis a nyilvánosság és ez a politikusok számára néha kellemetlen is tud lenni. Ezért lehet, hogy nem is nagyon szeretnek bennünket, de úgy tartom, hogy az a jó ombudsman, akit a hatalom nem igen kedvel – nyilatkozta tegnapi szikicsi látogatása alkalmával a tartományi ombudsman helyettese.
