A vándorlás, az elvándorlás nem új keletű dolog. Már a bibliai (ószövetségi) időkben is jelen volt. Ezért ezzel a kérdéssel inkább a történészeknek és szociológusoknak kellene foglalkozniuk, a jelenlegiekkel meg elsősorban a politikusoknak. De a kérdésben az egyház is megszólalhat, annál is inkább, mert a Bibliában is vannak erre vonatkozó példák, mondta a többi között Orosz Attila református esperes, bácsfeketehegyi lelkipásztor a kishegyesi könyvtárban megtartott előadásán.
Az egyik példa Ruth könyvéből való, s e szerint Elimelech az éhínség miatt Betlehemből Moáb földjére vándorolt, a másik Szent Pál figyelmeztetése, amely szerint életünk ezen a földön vándorlás, igazi hazánk a mennyekben van. Az elvándorlás manapság is, akárcsak a történelemben számos alkalommal, kelet– nyugat irányú, a legújabb meg kimondottan kelet-európai jelenség. Kétségtelen, hogy mindenkinek jogában áll a kenyér után mennie, de két tévhitet mindenképpen el kell oszlatni: nem igaz ugyanis, hogy onnan jobban tudják segíteni az itthoni környezetet, ez csak kivételes esetekben fordul elő, és az sem igaz, hogy ott olyan jól élnek, hogy már nem is kívánkoznak haza. Éppen ezért időnként a szószékről is beszélni kellene arról, hogy elvándorlás előtt talán arról is el kell gondolkodni: nem véletlen, hogy Isten pontosan ide teremtett bennünket, és itt kell megharcolni életünket és hitünket.
Az előadás előtt a könyvtár előcsarnokában Fürsztner Etelka megnyitotta Tóth Erika fából készült kisplasztikáinak kiállítását. A művész Napraforgó című munkáját árverésre bocsátotta, a befolyó pénzt pedig a kis Dragan Prnjat gyógykezelésére ajánlotta fel.
