Kerepes Árpád és felesége, Éva három felnőtt fiúval büszkélkedhet. Fiatalon vállaltak gyereket, s talán ez segítette őket abban, hogy a 90-es éveket átvészeljék három gyerekkel.
Éva számára nem volt szokatlan a nagycsalád, hiszen két fiútestvére van. Árpádnak mindössze egy féltestvére, de ő mindig is több gyereket szeretett volna. Elmondása szerint soha nem tervezték, hogy három gyerekük legyen, mindössze annyiban voltak biztosak, hogy gyereket szeretnének. Ifjabb Árpádot (27 éves) mindössze 14 hónap után követte Dániel (26 éves), de Lehel (21 éves) már 5 évet váratott magára.
– Mondhatni, hogy az első két gyerek tervezett volt. Fiatalabbak voltunk, rugalmasabbak, semmi sem esett nehezünkre. És elvégre azért házasodtunk össze, hogy családot alapítsunk. Aztán úgy alakult, hogy úton volt a harmadik is. Ez 1993-ban történt, a legrosszabb időszakban. Őszintén szólva, akkor egy pillanatra megálltunk elgondolkozni, hogy mint is legyen. De amikor ránéztem a feleségem arcára, rögtön láttam, hogy ez menni fog úgy, ahogy van, és megszületett Lehel – emlékezett vissza Árpád, majd mosolyogva hozzáfűzte, hogy ha nem lett volna háború és a katasztrofális gazdasági helyzet, akkor talán egy negyedik gyermeket is bevállaltak volna.
Éva remélte, hogy a harmadik gyermekük lány lesz, elvégre két fiúnak már életet adott.
– Kislányt szerettem volna, és az orvosok is azt hitték, hogy lány lesz, de a sors másképp akarta. Viszont Árpinál büszkébb apukát nem lehetett látni, mint amikor kiderült, hogy a harmadik is fiú – mondta Éva.
A 90-es évek nem volt könnyű időszak, ám ennek ellenére a Kerepes család három gyerekkel is szerencsésen átvészelte. Árpád egy olyan munkahelyen dolgozott, ahol tisztességesnek mondható fizetést kapott, így ha nem is dőzsöltek, de sikerült mindent előteremtenie, ami a megélhetéshez kellett. A 2000-es rendszerváltás sajnos nem hozta meg azt a pozitív fordulatot, amire a család számított. Elég nehéz időszak volt ez, emlékezett vissza Éva. A két nagyobb gyerek középiskolába járt, a kisebb pedig általánosba és egyiküknek sem volt egy biztos fizetést nyújtó állása. Nem volt könnyű, de túléltük – mondta a családanya.
Voltak szebb és voltak nehezebb időszakok a Kerepes család életében, de mindketten úgy gondolják, hogy sokat javított a helyzetükön, hogy időben vállalták be a gyerekeket.
– Mindent a maga idejében. A családalapításkor fiatalok voltunk, 24-25 évesek, semmi sem volt nehéz – mondta Árpád, Éva pedig azzal folytatta, hogy ma már a párok 30–35 évesen alapítanak családot, s ez csak nehezíti a helyzetüket. Emellett a szülőknek kevés idejük jut a gyerekekre, s ez a viselkedésükön is meglátszik. Semmi sem érdekli őket – véli Árpád, akinek mindig is fontos volt, hogy mindenről nyíltan tudjon beszélgetni a fiaival. Gyereknevelés szempontjából az is fontos volt, hogy nem csak egy gyereket vállaltak. A legkisebb nagyon könnyen tanult és hamar önállósult, mert mindent elesett a bátyjaitól – állítja Éva.
A nagycsalád nem feltétlenül jelent egyet a lemondással, véli Árpád, de sietve hozzáfűzte, hogy ehhez az is szükséges, hogy az embernek szerény igényei legyenek. – Megéri több gyereket vállalni, mert nincs szebb annál, mint amikor nagycsalád veszi körül az embert – mondta Árpád, majd büszkén emlékezett vissza arra, amikor kiment a labdarúgópályára és két Kerepes játszott a kishegyesi csapatban.
S hogy mit hoz a jövő a Kerepes család számára? Mindhárom gyerek szorgalmas és dolgozik, mondta Árpád, aki szerint már ezért is hálásak lehetnek.
