Kishegyesen kedden este ünnepelték a magyar kultúra napját a lakosok, ennek apropóján volt dr. Szőke Anna néprajzkutató legújabb kiadványának bemutatója a Kishegyei Könyvtár rendezvénytermében. A Kishegyes temetőinek néprajza című könyvet Vörös Julianna nyugalmazott könyvtáros mutatta be.
A kötet kapcsán dr. Szőke Anna elmondta, hogy kiadását igen komoly, éveken át húzódó előkészületek előzték meg.
– A kiadványban megírtam a temetők múltját, többek között azt, hogy a településen már voltak korábbi temetők. Az egyik a Csóka hegyen volt, ennek ma már sokan a nevét sem tudják. Azt is feldolgoztam, hogy mit üzennek a temetők. Az olvasó megtudhatja például, hogy miért fontos tudni, hogy kik nyugszanak egy temetőben, miért ott nyugszanak, milyenek a sírjeleink. A könyv legnagyobb témáját a sírversek képezik, ezeket nehéz volt összegyűjteni. Egy kívülálló nem is sejti, hogy mennyi mindent meg lehet tudni a sírjelekből. Kishegyes például kevésbé tartozik a vallásos közösségekhez, sok világi stílusú sírjelünk van. Több költemény van, viszont bibliai idézetből kevés található. A bánáti temetőkben több a bibliai vonatkozású sírfelirat. A kiadvány művészi kidolgozottságú, Beszédes István, a Zetna szerkesztője tördelte. A fényképeket Czékus Géza egyetemi tanár készítette – mondta dr. Szőke Anna, majd arról is szólt, hogy foglalkozott a jeles és neves személyek – akik az 1800-as évek második felétől kezdődően hunytak el – sírjaival is, például a falu orvosainak, valamint ügyvédek, tanítók nyughelyeivel.
– A kishegyesiek kevés helyen írták oda az elhunyt foglalkozását, s ez ma is így van. A tanítóknál sem mindig írták oda, inkább a köztudatban élt, hogy az illető tanító volt. Nagyon szépek és megrázók a háborúkban odaveszettek síremlékei. Sok ilyet találtam, és némelyiken feltüntették, hogy hol vesztette életét az elhunyt. Döbbenetes látni, hogy mindenhova elvitték a kishegyesi magyar fiatalokat, a mai Ukrajna legtávolabbi csücskétől az albániai hadszíntérig mindenhol estek el – fogalmazott a néprajzkutató, majd arról is szólt, hogy a tehetősebb családok nagy márványobeliszkeket emeltek a sírok fölé. Korábban az is meg volt határozva, hogy hova temetkeztek a jobb módúak, de ez az 1950-es évektől már nem számít. Dr. Szőke Anna arról is szólt, hogy a temető elhanyagolt, bozótos részében érdekes síremlékek rejtőznek. Külön megemlítette, hogy a temetőben már más nemzetiségű személyek nyughelyei is megtalálhatók. Eddig ezek a közös temetőben kaptak helyet, a rendes temetőben csak katolikus és magyar személyek sírjai lehettek.
– Ahogy változik a falu nemzeti összetétele, úgy mind több, más nemzetiségű polgár sírhelye található meg. Ez is a temető üzenete, hogy változik a falu nemzeti összetétele – fogalmazott a néprajzkutató.
Nyitókép: Dr. Szőke Annával Vörös Julianna beszélgetett a kiadványról (Lakatos János felvétele)
