Vasárnap délután megemlékezést tartottak a magyarkanizsai zsidók deportálásának 72. évfordulója alkalmából az egykori zsinagóga helyén lévő emléktáblánál. A szabadkai Zsidó Hitközség, Magyarkanizsa község önkormányzata, helyi közössége és a VMSZ koszorúzott az 1994-ben elhelyezett emlékezés táblájánál.
– A második világháború kegyetlenségei nem kerülték el városunkat sem, a munkaszolgálat, a gettó, a zsidó lakosság elhurcolása és Auschwitz emléke még sokakban elevenen él – mondta Huzsvár Ervin alpolgármester. – A mementó a toleranciára, az egymás elfogadására és a békés együttélésre tanít bennünket. A mindennapokban is hatnia kell a tanúságnak, hogy senki sem ítélkezhet a másik ember felett, csak azért, mert más vallású, más nyelvű vagy más bőrszínű. Tanuljuk meg tisztelni egymást!
– Csak az okok feltárása, az oktatás és az emlékezés akadályozhatja meg, hogy ilyesmi újra megessen – hangsúlyozta beszédében Ceglédi Rudolf polgármester a zentai zsidó temetőben tartott megemlékezésen.
– Az a feladatunk, hogy felhívjuk a figyelmet, s megálljt parancsoljunk a gyűlöletkeltésnek. Olyan emberekre emlékezünk, akiknek esélyt sem adtak arra, hogy megvédjék magukat – mondta Ceglédi. Kiemelte azt is, hogy sem magyarázat, sem mentség nincs mindarra, amit a II. világháború alatt, a zsidósággal elkövettek, s amennyiben tanulni tudunk a történelemből, akkor elmúlt korok szörnyűségeit is meg kell ismertetni az új nemzedékekkel. Lelkiismeretünk megköveteli, hogy a rosszat a jóval győzzük le – mondta a polgármester, majd pedig Nemes Jeles Lászlót, a Saul fia Oscar-díjas film rendezőjét idézve kiemelte, hogy az emberiség legsötétebb óráiban is talán van bennünk egy belső hang, amely segít abban, hogy emberek maradjunk.
A polgármester beszédét és a Kádis elhangzását követően az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés virágait, majd a Mécsvirág együttes adott alkalmi műsort.
