Az idén 70 éve annak, hogy egy emberekkel megtöltött szerelvény elhagyta a magyarkanizsai vasútállomást, és Szeged felé vette az irányt. A vonatra 210 embert zsúfoltak fel, köztük gyerekeket, csecsemőket is. Közülük 189-en soha többé nem tértek vissza, ők valamennyien a népirtás áldozatai lettek. Az akkori helyi karhatalom visszautasította a kanizsai zsidók deportálását, ezért a megszállóknak máshonnét hozott katonákkal kellett végrehajtatnia a parancsot. Ezekről az ártatlan áldozatokról emlékeztek meg tegnap Magyarkanizsán a valamikori zsinagóga épülete előtt.
A megemlékezésen tiszteletét tette Halbrohr Tamás, a szabadkai zsidó hitközség elnöke, Nyilas Mihály, Magyarkanizsa polgármestere, valamint Huzsvár Ervin, a községi képviselő-testület elnöke is. Radnóti Miklós Hetedik eclogájának meghallgatása után a polgármester beszédében a megemlékezés fontosságáról beszélt, valamint az akkori tragikus események mai jelentőségéről.
– Feladatunk, hogy ne hagyjuk elfeledni a múlt súlyos igazságtalanságait, mert így is tehetünk azért, hogy azok ne ismétlődjenek meg. A mementó nemcsak emlékezés, hanem önvizsgálat és újragondolás is. Értenünk kell a világháborús és az azt követő események mai üzenetét is. A mindennapokban is hatnia kell a tanulságnak, hogy senki sem ítélkezhet a másik ember felett csak azért, mert az más vallású, más nyelvű, más nemzetiségű, vagy más a bőrszíne. Tiszteljük, őrizzük és vigyázzuk egymást! – mondta beszédében Nyilas Mihály polgármester.
A tiszteletadás végén a résztvevők koszorúkat helyeztek el zsinagóga névtábláján, majd gyászimával és csendes főhajtással emlékeztek.
