Miladin Ševarlić átadja az elismerést a legidősebb szövetkezeti tagnak
Az idén 92 éves Iso Vladisavljević augusztus 12-én Horgoson vehette át a Szerbia legidősebb szövetkezeti tagjának járó elismerést, amelyet a Szerbiai Mezőgazdasági Mérnökök és Technikusok Szövetsége, a Szerbiai Agrárközgazdászok Egyesülete, Belgrád városa és a gazdasági titkárság nevében dr. Miladin Ševarlić, a belgrádi Mezőgazdasági Egyetem professzora adott át. Az elismerést valamelyest beárnyékolta, hogy a Horgosi Földműves Szövetkezet néhány egykori alapítója és tagja – akiket Vladisavljević maga is támogat – a bíróságon pereskedik a szövetkezet jelenlegi vezetőségével. Erről az ügyről olvasóink éppen egy évvel ezelőtt olvashattak a Magyar Szó hétvégi számában. 2013 májusában a horgosiak egy csoportja közösen pert indított azért, mert az eladósodott szövetkezet irányítását a martonosi ZZ Paprikából áttagosodott személyek vették át, de akkor a szabadkai bíróság alaptalannak ítélte a beadványukat. 2014 tavaszán fellebbeztek a Belgrádi Fellebbviteli Bíróságon, amely viszont elismerte, hogy jogilag megalapozott a perindítás. Itt kezdődött az a jogi játszma, amely még ma sem fejeződött be, továbbra is kérdés, jogos-e, hogy egy horgosi szövetkezetnek – amely horgosi földeken gazdálkodik – többségében martonosi tagjai legyenek.
Petar Mojzes szerint ez az utolsó lehetőségük arra, hogy bebizonyítsák az igazukat, ha számukra itt is kedvezőtlen ítélet születik, még a brüsszeli bírósághoz fordulhatnak.
– Rengeteg dokumentációt halmoztunk már fel ebben az ügyben, kizárták az alapító tagokat, 40 olyan martonosi személy tagosodott be, akik egy részéről tudjuk, nem is tevékenységük a földművelés. Eddig a bíróság elismerte, hogy megsértették a vagyoni és szövetkezeti jogokat. Most várjuk az ítélethozatalt.
A szövetkezet ügyében az idelátogató professzor véleményét és közbenjárását is kérték.
– Egy doktori disszertációnak is megfelelő mennyiségű anyagot tártak elém az üggyel kapcsolatban, és a támogatásomról biztosítottam őket, hogy felsőbb szinten közben járok az érdekükben. Sok kérdés felmerül az ügy kapcsán, hogy hogyan lehetnek az alapító tagok kiközösítve, hogyan lehet kisajátítani a tudtuk nélkül a szövetkezet vagyonát. Többek között az igazságügyi miniszternek is figyelmébe fogom ajánlani, hogy szenteljen figyelmet az ilyen eseteknek, mert ezek a példák elveszik a földművesek kedvét attól, hogy szövetkezzenek, holott összefogás nélkül az uniós csatlakozáskor nem hogy nem lesznek versenyképesek, hanem esélyük sem lesz a piacon és tönkre fognak menni. Ez az eset egyébként nemcsak Horgosra jellemző, van több is Szerbiában. Érdekes, hogy a visszaszármaztatás mekkora ügy volt nálunk, de senki sem törődik a szövetkezetek restitúciójával. Hol vannak a szövetkezetek székházai, vágóhidai, olajgyárai, malmai és üzletei? Hol és kiknél van ez a rengeteg vagyon? – tette fel a kérdést Ševarlić.
Az elismerés átadását követően a belgrádi professzor előadást tartott a jelenlevőknek a szerbiai mezőgazdaság mai helyzetéről, ahol többek között arról is beszélt, hogy a családi földműves gazdaságok megmaradása az ország és a fogyasztók érdeke is.
– A szerb kormánynak napirendre kellene tűznie, hogy megállítsa a családi mezőgazdaságok tönkremenetelét. 2002 és 2012 között Szerbiában 150 ezer ilyen gazdaság szűnt meg, a korábbi 750 ezer helyett három évvel ezelőtt számuk már csak 600 ezer körül volt, de ha ez tovább folytatódik, 2030-ra, számításaim szerint a lehetséges uniós csatlakozáskor pedig már csak mindössze 300 ezer családi földműves gazdaságot fognak bejegyeztetni, de abban biztos vagyok, hogy 2022-ben, a következő összeíráskor már félmillió alatt lesz a számuk. A kis családi gazdaságok fennmaradása nemcsak az ország gazdasági érdekét szolgálná, és általuk a fiatalok megélhetését is, hanem a fogyasztókét is, akiknek szintén e mellé az ügy mellé kell állniuk, mert, ha hagyjuk, hogy más töltse meg a tányérunkat, akkor abba sok minden kerülhet – tette hozzá Ševarlić, aki szerint az állam megfelelő támogatásával sokkal olcsóbb és minőségibb lehetne nálunk az élelmezés.
