Szombaton emléktáblát avattak Horgoson, amely arra emlékeztet, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc menekültjeit többek között Horgoson és Magyarkanizsán fogadták be. Az emléktábla elhelyezését a szabadkai Nyitott Távlatok és a Nagy Imre Társaság kezdeményezte a forradalom 59. évfordulóján, az ünnepségen pedig a szervezőkön kívül jelen volt Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztosa, a szabadkai Magyar Főkonzulátus képviseletében Petykó Csaba konzul, Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke, dr. Bimbó Mihály magyarkanizsai polgármester és az önkormányzat delegációja, Bacskulin István, a helyi közösség elnöke, valamint a Magyar Nemzeti Tanács képviselői.
A táblaavatón Kalmár Ferenc tartott beszédet, aki az 1956-os forradalom eredményét erkölcsi győzelemnek nevezte, de nemcsak a történelmi eseményekről szólt, hanem aktuálpolitikai kérdésekről is beszélt, mint például a fizetésbeli különbségekről Európában vagy a migráció kérdéséről.
– Sajnos napjainkban is van egy elég komoly kivándorlás, látjuk ezt Vajdaságban és Magyarországon is. Szakemberek mennek el egzisztenciális okokból. Innen, Vajdaságból a kettős állampolgárságot nagyon sokan arra használják, hogy Nyugat-Európába menjenek és ott dolgozzanak. Az a baj, hogy ezek az emberek, legalábbis nagy részük, nem jön vissza, és ez nagyon nagy veszteség a nemzet számára. Ez felhívja a figyelmünket egy olyan dologra, amely össze tudná fogni a közép-kelet-európai országokat. Nem tudom, hogy egy bécsi vagy nürnbergi Lidl áruháznál ugyanabban a beosztásban dolgozó raktáros mivel termel több értéket, mint a magyar, vagy a szerb, vagy a román. De a fizetése az a fele, vagy még kevesebb mint a németnek vagy az osztráknak. Ezen a helyzeten szerintem közép-kelet-európai összefogással lehetne javítani, mert meggyőződésem, hogy ennek a helyzetnek egy mesterséges szinten való tartásáról beszélhetünk. Ezen változtatni lehetne, csak politikai akarat kérdése, ezáltal pedig az elvándorlást is vissza lehetne szorítani a mi országainkban. A migrációval kapcsolatosan is látunk egy törésvonalat a nyugati és a közép-kelet-európai országok között, hiszen a nyugati országok nem látják vagy nem akarják látni a migráció hátulütőit. A médiában arról beszélnek, hogy ezek a bevándorlók milyen jó és olcsó munkaerőt jelentenek majd Nyugat-Európában, igen ám, de ezzel a mi térségünkben lévő országok versenyelőnye a nyugattal szemben meg fog szűnni, ha ott megtalálja az olcsó munkaerőt. Európának azért el kellene döntenie, hogy milyen Európában gondolkodik? Abszolút multikulturális, több vallású, teljesen eltérő kultúrájú emberek befogadásával akar foglalkozni vagy igazodik ahhoz a hagyományhoz, ami Európát Európává tette? Robert Schuman francia külügyminiszter volt, ő mondta azt, hogy Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz – mondta Kalmár Ferenc, aki beszédét követően leleplezte az emlékművet.
Balahó Zoltán, a budapesti Nagy Imre Társaság elnöke elmondta, hogy az elmúlt években már nemcsak Magyarországon, hanem másutt is 1956-os megemlékezéseket szerveznek.
– Az 1956-os forradalomról és szabadságharcról fontos, hogy minden évben és méltón megemlékezzünk, ugyanis ez a magyar történelem egyik kiváló eseménye, amely reményteljesen indult, de alig tizenkét nap után leverték. S a megtorlás, ami a forradalmat követte, példa nélküli a magyar történelemben. A külhoni magyarság is megemlékezik a forradalomról, Kárpátalján azért, mert a Szovjetunióhoz tartozott, ezért nagyban érintette a helybeli lakosságot a Magyarországra tartó szovjet csapatok vonulása. Erdélyben nagyon sok szimpatizánsa volt a forradalomnak, s utólag őket is keményen megbüntette a román állam. Jugoszláviába pedig több tízezer menekült érkezett abban az időben Magyarországról.
Az emléktábla felavatása után a résztvevők a horgosi Túrú-tanyán hallgatták meg a helybeli történéseket kutatókat, köztük Kudlik Zoltánt, a szabadkai Délvidéki 56-os műhely kutatóját, Nagygyögy Zoltán helytörténészt, aki a falu múltját ecsetelte, valamint Gonczlik Ákos középiskolai tanuló bemutatta az 56-os eseményeket átélt személyekkel készített riportját.
