Halat és vadat

Vadhúsból főztek pörkölteket, mert a Vadásznap egyúttal főzőverseny is volt Magyarkanizsán, a Tisza-parton a hétvégén. A benevezési díjért négy kiló vadhúst – szarvast és vaddisznót – kaptak a versenyzők, de emellett láthattunk sült halat, sőt fürjlevest is. Olyan ínyencségek készültek, amiket ritkán lehet megkóstolni, de a vadásznap is egyedülálló a környéken. Talán ennek is köszönhető, hogy a környékbeli és magyarországi résztvevők, vendégek is voltak. A szervezők nevében Lackó Róbert elmondta, hogy nagy örömükre az idei rendezvénynek az időjárás is kedvezett, hét ágra sütött a nap, végig a jókedv is jellemezte az esemény hangulatát. Ritka alkalom annyi vadászt és vadászatot kedvelőt egy helyen látni, mint ezúttal Magyarkanizsán, ahol kürtszóval is kedveskedtek a résztvevőknek, így megalapozva a hangulatot. Kovács Szilveszter, a helyi Vadászegyesület vadászmesterét megszólaltatva megtudtuk, hogy az ötlet onnan indult, hogy a vadászatot népszerűsítsék és a magyarországi mintát kövessék.

– A vadászatot népszerűsíteni kell, mert sok rosszat hallunk róla, ugyanis akik nem ismerik, nem tudják, hogy is működik, elsődleges benne a természet szeretete és tulajdonképpen ez egy sport. Maga a vadászkultúra még népszerűsítésre szorul. A vadászidény április 15-én kezdődött, most madárvadászat zajlik, majd a téli vadászattal folytatódik, tehát egész évben van dolga egy vadásznak – tette hozzá a vadászmester.

Ötvenkét csapat nevezett be ezúttal a versenyre, akik teljesen benépesítették a Tisza-parti kempinget. A martonosi Kenyeres Dénes a főzőversenyek szinte állandó résztvevője, tízfős csapattal érkezett, a főszakács ő volt.

– Őzpörköltet készítünk, aminek titka van. A jó minőségű martonosi fűszerpaprikát sem hagyhatjuk ki. Az őzpörköltet lassan, legalább három órán át kell főzni – emelte ki a szakács, aki elárultra, hogy sztrapacskával és káposztasalátával tálalják az ételt.

A főzők mindegyikének megvolt a maga titka, amit a zsűri értékelt is. Vér János tápióbicskei mesterszakács szerint még mindig sokan nem tudják, hogyan kell jó pörköltet főzni.

– Nagyon fontos, hogy a hagymát ne keserítsük meg, illetve a paprikát ne tegyük rá, azt csak a főzési folyamat végén, az utolsó húsz percben kell beletenni, tehát fehéren kell megfőzni és a végén hozzáadni a paprikát. Az én kedvenc vadízem, amit tavaly bemutatóként meg is főztem, az a borz, ami nagyon finom étel – húzta alá a zsűritag, akitől megtudtuk, hogy a tálalásra is nagy hangsúlyt kell fektetni, ezt is figyelembe veszik a zsűrizésnél.

Boris Bajić magyarkanizsai résztvevő nemcsak vadászni szeret, hanem főzni is.

– A vadászat szenvedély, kihívás. Tudást és türelmet is igényel. A legnehezebb a sakál elejtése, de vadkan is nagy próbatétel. Magyarkanizsa környékén nagyon jó a vadállomány, főleg ami a nyulat és az őzt illeti. A főzőversenyen most szarvaspörköltet készítünk, de elsődleges szempont a barátkozás.

Hogy a hangulat még jobb legyen, vadászkürtösöket is hívtak, akik közül Héja Krisztiántól megtudtuk, hogy a vadászkürt keretet ad a vadászatnak.

– Leginkább a teríték mellett az elejtett vad tiszteletére fújjuk a vadászkürtöt. Minden vadfajnak van saját jelzése. A régebbi időben a kürt kommunikációs eszköz volt, mellyel a hajtásokat irányították. Mára a hagyományőrző szerepet vette át.

A vadászok és a főzők között rendőrt is találtunk. Goran Bošnjak nagy társaságot látott vendégül, sok magyarországi kapott helyet az asztaluknál, ahol a pörkölt mellett sült hal, de fürjleves is volt.

– Magyarkanizsán népszerű a vadászat, nagyon régi hagyomány. Most kicsit kevesebben vagyunk, mint évekkel ezelőtt, ami a fiatalok tömeges kivándorlása miatt van, de mi, akik maradtunk, szenvedélyes vadászok vagyunk. Nem a lövésről szól, a vad elejtése a hab a tortán, addig nagyon hosszú út áll a vadász előtt. A vadászat életmód. Én leginkább a rókára és a sakálra szeretek vadászni, a fácán, nyúl és a fürjszezon is érdekes, mindegyik a maga módján. A magyarkanizsai rendezvény egy ekkora városnak egyedülálló és becsülendő, hogy ilyen szépen megszervezték és ilyen jó hangulatban telik el.

A délutánba nyúló magyarkanizsai Vadásznapon senki sem maradt éhen, minden társaságnál barátsággal kínálták a finomabbnál finomabb falatokat, az ételkülönlegességeket, amiket nem mindennap kóstolhatunk meg.