Adorjánon a lakosság arányához viszonyítva 1944-ben hatalmas népirtás történt, 57 áldozata volt akkor a partizánvérengzésnek. 1944. október 31-én több mint ötven férfinak oltották ki az életét, majd további hét embert vittek be Magyarkanizsára, akiket ugyancsak kivégeztek, így már 58 ártatlan áldozatot jegyeznek. A Magyarkanizsáról lovas kocsin érkezett fegyveresek találomra válogattak az adorjáni férfiak közül a piactéren, hogy kit is vigyenek ki a Tisza-parti vesztőhelyre, kiknek mindegyiküknek a halál volt elrendelve sorsául. Hétfőn délután erre a sajnálatos eseményre emlékeztek az adorjáni temetőben. Beszédet a helyi plébános, dr. Orcsik Károly is mondott, majd dr. Forró Lajos, a téma ismerője és kutatója is megtartotta megemlékező összefoglalóját. Kiemelte, hogy a 78 évvel ezelőtt történtek máig nagy jelentőséggel bírnak.
– Magyarkanizsáról tizenheten érkeztek Adorjánra a partizán-impériumváltást követően. A magyarkanizsai különítmény azzal a céllal jött, hogy a Tiszába lövik a férfiakat. A magukat partizánnak nevező martalócok, maguk a magyarkanizsai népőrség tagjai házról házra jártak, és így szedték össze az embereket. Szecsei Jakabot a háza előtt. Gyerekei, felesége szeme láttára lőtték le. Egy zsebkendőt belemártottak vérébe, és azt az egyik martalóc karjára kötötték. Azt a látszatot akarták kelteni, hogy őket a faluban támadás érte. Ennek a hazugságnak okaként a templom előtti téren körülbelül kétszáz férfit gyűjtöttek össze – sorolta dr. Forró Lajos, aki minden évben egy áldozat személyes történetét is elmeséli Adorjánon. Ezúttal a harmincnyolc éves Filiszter Kelemen életútját mondta el, akinek adorjáni létére Magyarkanizsán oltották ki az életét értelmetlenül.
Az adorjáni temetőben megkoszorúzták az emlékművet, a helyiek pedig, mint mindig, emlékműsorral tisztelegtek az ártatlanul kivégzett magyar áldozatok emlékműve és emléke előtt.
