2024. november 22., péntek

Száz jelölt közül a legjobb dr. Kecsenovity Egon

Junior Prima díj földinknek

Mindig nagy öröm, amikor egy földink sikert ér el, legyen az bárhol is. A horgosi származású dr. Kecsenovity Egon az anyaországban él és tevékenykedik, de útja Horgosról indult, Zentán folytatta tanulmányait, majd a felsőfokút egészen a doktoriig már Magyarországon fejezte be. A feltörekvő fiatalokat ösztönzőleg és elismerésül díjjal tüntetik ki, ami jelentős presztízzsel is jár. Egon a napokban vehette át a Junior Prima díjat.

A Magyar Tudományos Akadémia épületében örvendeztették meg azzal az elismeréssel a fiatalokat, melyet a Magyar Fejlesztési Bank és a Prima Primissima Alapítvány 2007-ben hozott létre. A Junior Prima díj Magyar tudomány kategóriájának mostantól büszke birtokosa a vegyész dr. Kecsenovity Egon. Ahogy az a leírásban áll, az elismerést azok a 33 év alatti fiatal tudósok kaphatják, akik kimagasló tudományos munkájukkal, nemzetközi eredményeikkel, oktatási és közösségépítő tevékenységükkel jelentősen hozzájárulnak a magyar tudomány fejlődéséhez.

Akiknek az útja itthonunkból otthonunkba vezet, gyakran eltűnnek a szemünk elől, de az ilyen elismerések azért mindig emlékeztetnek rájuk, és felhívják a figyelmet, ők pedig, mint esetünkben is, készségesen, szülőföldjüket és gyökereiket nem feledve mesélik el az útjukat.

Milyen út vezetett Magyarországig?

– Gyerekkoromat Horgoson töltöttem, ott jártam általános iskolába is. A matematika, a természettudományok és különösen a kémia iránti érdeklődésem már ott, elég korán megmutatkozott. Szerencsére osztályfőnököm és egyben kémiatanárom segítségével a kémia kísérleti oldaláról is gyűjthettem tapasztalatot, ami még inkább mélyítette a kémia iránti szeretetemet. Mivel a matematika is hasonló mértékben érdekelt, ezért az általános iskola után Zentán, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumba folytattam tanulmányaimat, ahol emelt szinten tanulhattam a kémia mellett matematikát és programozást is kiváló tanároktól. Továbbá ott olyan közösségbe kerültem, ahol megtapasztaltam, milyen a pozitív versenyszellem, mivel hozzám hasonló beállítottságú osztálytársakat kaptam, akikkel egymással versengve, de közben egymást segítve tanultunk, és fejlesztettük tudásunkat. Érettségi után nehéz volt választani, hogy a programozás vagy a kémia irányába orientálódjak, végül úgy döntöttem, hogy vegyészként tudok még programozni, akár autodidakta módon folytatva azt, programozóként viszont nem lenne lehetőség vegyészettel foglalkozni. Az egyetem választásával még annyi csavar került a történetbe, hogy anyagmérnök szakot választottam, ami egy speciális keveréke a vegyészetnek és a mérnöki tudományoknak, mivel utóbbiról is szerettem volna tapasztalatot gyűjteni. Ez később jó döntésnek bizonyult.

A friss doktori cím után, amiért keményen meg kellett dolgozni, itt egy elismerés is. Milyen tevékenységgel érdemelted ki?

– Anyagmérnök alapszakon, majd vegyészként szereztem diplomát a Szegedi Tudományegyetemen. Ez a párosítás egy kettős nézőpontot adott számomra: egyrészt egy mérnöki látásmódot és hozzáállást, emellett pedig egy természettudományos alapú, kutatói attitűdöt is megtanultam. Ez a vegyes nézőpont az egyetem Kémia Doktori Iskolájában megszerzett doktori címhez vezető úton, illetve sok egyéb projektben is igencsak hasznosnak bizonyult.

Erre jó példa az elmúlt években végzett munkám, mely egy éppen aktuális kutatási területhez, a szén-dioxid elektrokémiai redukciójához és a hozzá kapcsolható fejlesztési munkához köthető: nanokompozit elektródokat állítottam elő olyan fotoelektrokémiai reakciókhoz, melyekből hasznos termékek (például szén-dioxidból metanol vagy etanol) keletkeznek. Ezenfelül jelenleg a szén-dioxid gázfázisú redukciójával, illetve a szükséges elektrokémiai cellák/rendszerek tervezésével, fejlesztésével foglalkozom. Eme tevékenységnek gyakorlati jelentősége némely ipari alapanyag, például a szén-monoxid vagy az etilén gáz előállításában mutatkozik meg oly módon, hogy a felhasznált szén-dioxid nem kerül a légkörbe, hanem újból fel tudjuk használni ezen folyamatok során, hasznos, eladható terméket létrehozva belőle. A technológia elterjedése és ipari felhasználhatósága érdekében fontos tevékenység az ilyen típusú elektrolizáló cellák tervezése és létrehozása, amelyből ugyancsak jelentősen kiveszem a részem. Munkám egy másik, nagyon fontos része olyan egyedi tesztállomások kialakítása és tervezése, amelyben a fejlesztett elektrolizáló cellák elektrokémiai tulajdonságainak jellemzése, azok ipar számára releváns időkereten át történő automatikus működtetése széles, akár dinamikusan változó paramétertér mentén is megoldható. Az ebben a munkában alkalmazott újító jellegű ötleteim jelentősen hozzájárultak a témakörben elért sikerekhez, amit a rangos tudományos folyóiratokban megjelent publikációk száma és két szabadalmi bejelentés is bizonyít – vélhetően ezen eredmények segítettek a díj elnyeréséhez.

Mikor tudtad meg, hogy a kitüntetettek között vagy, és hogy reagáltál, amikor kiderült, hogy díjaznak?

– Két héttel a díjátadó előtt kaptam az értesítést, majd kiugrottam a bőrömből örömömben, egyszerre voltam boldog, és éreztem megtiszteltetésnek, mivel tisztában voltam vele, milyen jelentős díjról van szó. A díj elnyeréséhez először jelöltté kell válni, amely jelölést egy szakmai tekintély teheti meg, majd a jelöltek közül választják ki a legjobb tízet. Tudtam, hogy idén engem is jelöltek, és komoly elismerésnek érzem, hogy a több mint 100 jelölt közül végül én kaptam az egyik díjat. Ráadásul ez a tíz ember lefedi a teljes, tudományos közösséget az orvostudománytól, a fizikán át a kémiáig, emiatt is számít ez a díj rangos elismerésnek a Kárpát-medencén belül.

Hogyan zajlott a díjátvétel?

– A díj átadása a Magyar Tudományos Akadémia épületében volt, amely már maga is egy impozáns és történelmileg is igen fontos épület Budapesten, a Széchenyi Lánchíd lábánál. Ehhez kapcsolódott a nívós díjátadó ünnepség a festői szépségű díszteremben, ahol minden díjazottról levetítettek egy előzetesen készült kisfilmet, illetve felolvasták a tudományos önéletrajzunkat is a díj átadása előtt. Ezt egy hasonlóan pazar gálavacsorával zártuk ugyanebben az épületben, ahova a velünk érkező vendégekkel együtt vehettünk részt.

Mire ösztönöz ez a díj?

– Bell kell vallanom, erről a díjról már pár éve hallottam, és már akkor eljátszottam a gondolattal, hogy milyen jó lenne megkapni. Tudtam, hogy nagyon sokat kell dolgozni, megfelelő mennyiségű és minőségű eredményeket felmutatni, így a doktori munkám mellett erre is fordítottam jelentős mennyiségű időt és energiát. Rengeteget dolgoztam, és a sok munka meghozta a gyümölcsét ilyen téren is, sikerült elérni azokat az eredményeket, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy egyáltalán számításba kerüljek, jelölhetővé váljak. A díj megnyerésével egy fontos megerősítést kaptam azzal kapcsolatban, hogy az eddig végzett munkám valóban értékes, helytálló, és hogy az irányt tartva további tudományosan értékes eredményeket és sikereket érhetek el.

Mit csinálsz napjainkban, és mik a terveid a hivatásodat illetően?

– Eddig a Szegedi Tudományegyetemen dolgoztam mint kutató, illetve néha vállaltam oktatómunkát is a kutatómunka mellett. Mindkettőben jól éreztem magam, viszont ősszel úgy döntöttem, kipróbálom magam egy más környezetben mint fejlesztőmérnök. Kíváncsi voltam a versenyszférára, hogy egy ilyen munkakörnyezetben miként mennek a dolgok. Azt gondolom, hogy pár év múlva fogom csak tudni eldönteni azt hosszabb távon, hogy melyik irány áll jól nekem, és hogy melyik irányba/irányokba lesz lehetőség a további fejlődésre. Az biztos, hogy mindenféleképp valamilyen kutatói vagy fejlesztői munkakörben látom magam mondjuk 15 év múlva. Az ilyen típusú munkakörök ugyanis folyamatosan új kihívásokat jelentenek, és állandó jelleggel új dolgokat kell megtanulni, hogy az ember megfelelően tudjon teljesíteni – az ilyesmit érzem közel magamhoz.

Ennyi munka mellett szabadidődben mivel foglalkozol?

– Mivel nem szeretek unatkozni, ezért a szabadidőmet is igyekszek hasznosan eltölteni. Az elmúlt években sok hobbit űztem, volt köztük olyan, amely segítségével további hasznos tudást szereztem tanulmányaim mellett. Két ilyen témakört emelnék ki, az animációs filmkészítést, illetve a robotika-hobbielektronikával való foglalkozást. Ezek segítségével olyan tudásra tettem szert kíváncsiságból és a saját szórakoztatásomra, amit később a kutatómunkában is sikeresen tudtam alkalmazni. Például az eredményeket bemutató előadásaim során az animációkészítést, a fejlesztési munkáimban pedig a robotika volt igen hasznos. Ezen hobbik alapja szorosan kötődik a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban eltöltött diákéveimhez, például a robotikához szükséges emelt szintű matematikai és programozási ismereteket ott tanultam meg, illetve az animációs kisfilm készítését is az iskola falain belül működő Bolyai Filmműhelyben sajátítottam el és alkalmaztam akkoriban. Ezenkívül szeretek világot látni, utazni, szerencsére az egész családom ilyen beállítottságú, örökölt szemlélet lehet. Sokat utaztam már a húgommal, bejártuk vonattal anno fél Európát, és az utóbbi években a Vajdaság rejtett kincseit, elhagyatott kastélyait igyekeztünk felkutatni, meglátogatni, amikor volt rá szabadidőnk. Szerencsére a menyasszonyom is hasonló gondolkodású, szeret utazni, így a jövőben szeretnék vele is számos helyre eljutni. A sportot illetően, amikor az időjárás engedi, sokat tekerek két keréken, átlagosan 50–100 kilométeres, néha hosszabb távokat, mert jól ki tud kapcsolni a mindennapokból. Az elmúlt pár évben bejártam ily módon már Vajdaság északi részét és Csongrád-Csanád megye összes települését, jövőre pedig új célpontokat tűztem ki magamnak.

80 éves a Magyar Szó, Magyar Szó Online kiadás