Az együttműködő intézmények, iskolák, egészségház, rendőrség, bíróság, önkormányzat és környező központok, a tájékoztatási eszközök képviselőivel ünnepelte pénteken fennállásának 30 éves jubileumát a magyarkanizsai szociális központ.
Jasmina Zimonjić, a központ igazgatója elmondta, ezt azért tartották fontosnak, hogy tevékenységükről tájékozódhasson a lakosság, és hogy tovább mélyítsék az együttműködést azokkal, akikkel naponta együtt dolgoznak.
Törökkanizsai–magyarkanizsai központként jött létre az intézmény 1982-ben, majd önállósult, és községivé lett. Ő nemrégiben lett a központ igazgatója, és azzal szembesült, hogy a községben sok a szociális támogatásra szoruló, és csak akkor lehet eredményesen dolgozni, ha mindenki együttműködik. Az igazgatónő szerint gondot okoz, hogy a felhasználók nem mindannyian tudják elérni az intézményt, hiszen emeleten vannak a helyiségei. Ennek orvoslására már felkérte az önkormányzatot.
– Szükségünk van még egy járműre is, mert sok a probléma az illegális határátlépőkkel. Eddig 561 hívásunk volt a határrendőrségtől és a kanizsai rendőrállomástól az ilyen delikvenciák miatt, emellett előfordul kéregetés, prostitúció a határon, és az egyetlen járművel nem tudnunk mindenhova odaérni. Kell még egy szakmunkatárs is, ennek érdekében a köztársasághoz és az önkormányzathoz is folyamodtunk. Sok a gond, jó viszont, hogy január elsejétől weboldalunk lesz, ahol az is megtalálható lesz, milyen dokumentációra van szükség az ügyintézésekhez – közölte Jasmina Zimonjić.
Elmondta, hogy Horgoson specifikus problémákkal küzdenek, nemcsak a határátkelő miatt, hanem azért is, mert a településen a romák túlnyomó többsége szociális támogatásra szorul, alacsony az iskolai végzettségük. Ahol laknak, a legalapvetőbb követelményeknek sem felel meg.
– Egyrészt egzisztenciálisan veszélyeztetettek, másrészt mindennaposak a lopások, betörések, a kéregetés, prostitúció, a kiskorúak által elkövetett delikvenciák, még az iskolákban is. Úgy gondoljuk, hogy ezt a problémát nem lehet egyik napról a másikra megoldani, de lépésről lépésre igen, például úgy, hogy a legkisebbeket bevonjuk az oktatási rendszerbe, mert így elsajátíthatnak egy megfelelő viselkedési modellt. Magyarkanizsán van egy napközi otthonunk, a Fészek, ahová a marginalizált családokból jönnek a gyerekek, ebbe az irányba szeretnénk tovább fejlődni, helyiség van hozzá, de kérdés, mennyire tudja finanszírozni az önkormányzat. Ha ezek a gyerekek bekerülnek a rendszerbe, nem lesznek többé az utcán, nagyobb esélyük lesz arra is, hogy később munkába álljanak, akár a szociális foglalkoztatás keretében. Ehhez azonban idő kell, és mindig az első lépések a legnehezebbek – magyarázta az igazgatónő.
Hozzátette: idén eddig 4987 személy kopogtatott be hozzájuk különféle problémával. A község lakosságának több mint 10 százaléka állandó szociális gondoskodásra szorul. Ez nagyon nagy szám, és az életszínvonal csökkenésével, munkanélküliség növekedésével párhuzamosan tovább nő. Ezért az ő munkájukhoz nem elegendő a szakmaiság, hanem arra az együttérzésre is szükség van, amit a központ egykori és mai dolgozói tanúsítottak, tanúsítanak a gondoskodásra szorulók iránt.
