A magyarul egy szót sem beszélő osztrák katonatisztnek, Poeltenberg Ernőnek tulajdonított, kivégzése előtti utolsó mondatát emelte ki többek között elgondolkodásra valóként Kávai Szabolcs, aki a magyarkanizsai Nagytemetőben megemlékező beszédet tartott az aradi vértanúk kivégzésének 174. évfordulóján.
Az önkormányzat szervezésében megtartott tiszteletadást a Cifraszűr vegyes kórus nyitotta a Himnusz eléneklésével, melyhez az emlékező közösség is csatlakozott. Ezt követően Palatinus István plébános tartott az alkalomhoz illő szertartást, majd a zeneiskola tanára és növendéke tette emelkedettebbé a műsort. Varga Míra ékes versmondása pedig még ünnepélyesebb felhangot adott a temetői megemlékezésnek.
– Köztudott, hogy a tizenhárom aradi vértanú többsége nem magyar származású volt, sőt többen még magyarul sem tudtak. Mindig is foglalkoztatott az a kérdés, hogy egy horvát, német, osztrák vagy szerb embert mi késztetett arra az elhatározásra, hogy a magyar ügy mellé álljon, azért harcoljon. Az utókor csak találgathat az okokkal kapcsolatban – mondta Kávai Szabolcs, aki minden évben egy aradi vértanú életrajzát emeli ki a megemlékezésen. Ezúttal Poeltenberg Ernőről tartott beszédet, aki szintén a magyar szabadságért harcolt és áldozta életét.
A nemzeti gyásznapon a Nagytemetőben lévő faragott emlékműnél az elöljárók elhelyezték az tisztelet és az emlékezés virágait, majd a Cifraszűr előadásában a jelenlevők közösen elénekelték a Szózatot.
Nyitókép: Magyarkanizsán is megemlékeztek (Puskás Károly felvétele)