Az 1944/45-ös partizánmegtorlásnak áldozatul esett ötvenhét magyar ártatlan emberre emlékeztek tegnap délután Adorjánon. Magyarkanizsa községben minden évben ez a település az első, ahol a mártírok emléke előtt hajtanak fejet. A temetőben lévő emlékmű nagy betűkkel hirdeti, hogy Emlékezzünk, hiszen ezek az emberek az életükkel fizettek azért, hogy magyarok voltak.
A megemlékezésen az áldozatok leszármazottai, hozzátartozói is ott voltak és ezen a településen a községbeli elöljárókon kívül a gyerekek is részt vesznek a kegyeletadáson. A Szőke Tisza Művelődési Egyesület tagjai vezényletével elénekelték a magyar Himnuszt, majd Orcsik Károly helyi plébános tartott alkalmi szertartást. Megemlékező beszédet dr. Forró Lajos mondott és amellett, hogy felidézte az 1944 októberében történteket, egy áldozatot és halálának körülményeit részletesebben is taglalta, ahogyan teszi ezt minden évben kutatásai nyomán.
BJK felvétele
– Ennek a falunak ötvenhét áldozata volt a partizánterror idején. Az egyik legembertelenebb likvidálás itt történt. Október 17-én kijöttek tizenheten a Magyarkanizsai Népőrség tagjai közül Adorjánra, és kitereltek ötven embert a piactérre. Levitték őket a Tisza-partra, és mindenféle bírósági ítélet nélkül belelövöldözték őket a folyóba. Olyannyira brutális volt ez a tett, hogy maga a partizánhatalom 1945-ben eljárást indított, és három résztvevőt elítélt a partizánok közül – mondta lapunknak dr. Forró Lajos, aki azt is kiemelte, hogy az újvidéki levéltárban még arra is rábukkant, hogy 1945-ben felszólították a vagyonelkobzó bizottságot arra, hogy Adorjánt kíméljék meg. – Egy népnek nemcsak a hőseire kell emlékeznie, hanem a mártírjaira is, és mindig meg kell adni nekik a végtisztességet. Adorjánon biztosítva van az utódlás is, így lehet hosszú időn át megőrizni az áldozatok emlékét – mondta el külön nyilatkozatában dr. Forró Lajos. Megemlékező beszédében pedig a megjelent adorjániakhoz szólt, akik tisztelettel és máig könnyes szemmel őrzik őseik emlékét. A történész ezúttal Vajda Miklós áldozatot emelte ki beszédében, miután felvázolta a rémtett körülményeit.
– Az adorjáni likvidálásokat maga a partizánhatalom is túlzónak minősítette. Az 1945. március 12-én megtartott tárgyaláson a helyi népirtást végzők közül három személyt elítélt. Oluškit golyó általi halálra, Nikola Radakovićot egy év, Svetozar Knežević Baćot hathavi kényszemunkára ítélték. A többi elkövető nem részesült büntetésben. Ma már bátran kimondhatjuk az igazságot. Az adorjáni emberek ártatlanul haltak meg. Ezt mindig, mindenhol, mindenkinek el kell mondanunk – emlékeztetett a történész.
Az iskolások felolvasták az ártatlan adorjáni áldozatok nevét, a Szőke Tisza Művelődési Egyesület tagjai még meghittebbé tették az emlékezést, végül pedig elhelyezték a koszorúkat az adorjáni temetőben lévő emlékműnél. A hozzátartozók után az adorjáni helyi közösség nevében Borsos Csaba és Szabó József, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Varjú Potrebić Tatjana, a VMSZ nevében Csikós László, Újvári Zsombor és Kónya Róbert, a magyarkanizsai önkormányzat képviseletében Bicskei Ibolya és Baráth Zsolt, a Délvidék Kutató Központ nevében dr. Forró Lajos és ifj. Forró Lajos, míg a nyugdíjas-egyesület képviseletében Újhelyi Eszter és Piontek Béla helyezték el a kegyelet virágait az adorjáni temetőben a magyar áldozatok emlékművénél.
Nyitókép: Adorjánon Emlékezzünk felirat hirdeti az áldozatok tiszteletét (BJK)
