A vadász együtt lélegzik a természettel, óvja azt legjobb tudása szerint, és ez az óvás és szeretet abban is megmutatkozik, hogy a túlszaporodott kártevőket és vadakat puskavégre keríti. Teszi ezt azért, hogy ne károsítsák a mezőgazdasági termelőket, de az sem mellékes, hogy még az asztalra is finom falatok kerülnek. A gyöngyöző vasárnapi fácánleves vagy a nyúlpecsenye sokkal ízletesebb és tápértékben is gazdagabb, mint házi, ne adj’ isten boltban vásárolt társai. A vadászok konyháiban olyan falatok kerülnek terítékre, amelyek egyébként meg sem vehetőek. Magyarkanizsa községben is október elsején kezdődött meg a fő vadászidény, így a vasárnap délelőttök számukra kizárólag erről szólnak. Boris Bajić, a Kapitány-réti Vadászegyesület elnöke igazi elhivatottságról tesz tanúbizonyságot, amikor a vadászatról van szó.
– Mintegy száznegyven ember tartozik a Kapitány-réti Vadászegyesület berkeibe, Horgos, Martonos, Kispiac, Velebit, Orom, Oromhegyes, Horgos településekről – mondta az elnök, aki elárulta, hogy a tagságban négy nő is van, és tudomása szerint még egy szeretne csatlakozni. Megtudtuk tőle, hogy napjainkban is elengedhetetlen a vadászok tevékenysége, és ez nemcsak afféle kellemes, hanem hasznos időtöltés is. – Mivel nincsenek fő ragadozók, így a vadászok felelnek a kellő vadlétszámért és azért is, hogy a vadak ne tegyenek jelentős károkat a természetben, és a mezőgazdasági termelőknek se okozzanak bosszúságot – tudtuk meg a vadászegyesület elnökétől, aki a most zajló fő vadászidényről is szót ejtett.
– Magyarkanizsa községben október elsejétől folyik a fő vadászidény, két településen kicsit később kezdődött meg a mezőgazdasági munkálatok miatt. Fácánokat: kakasokat és fácántyúkokat hozunk terítékre, október 15-én a nyúlvadászat is elkezdődött, ami azért jelentős a vadászok számára, mert másképp zajlik. A mezőkön történik, társas vadászat formájában. Egy csoportként indulunk, reggelivel és ebéddel egybekötött, és ez a barátkozásra is teret nyit – tudtuk meg Boristól, mint ahogy azt is, hogy a tevékenység e formája a vasárnapokra korlátozódik, míg hétköznap csak a turisták hódolnak hobbijuknak, ami tulajdonképpen egy életforma. – Vasárnaponként reggel hét óra tájban gyülekezünk, amit megbeszélés követ a vadászmester és társai között. Attól függően, hogy kör- vagy patkóvadászat zajlik éppen, kijelöljük, hogy ki melyik szárnyat vezeti. Amikor összezárul a kör, a vadászmester kürtjellel adja tudtunkra, hogy a körben nincs lövés, csak a kiszaladó vadra célozhatunk. A kürtjeleknek külön funkciójuk van, és a biztonság mindenek felett a legfontosabb számunkra, ezáltal a környezetünk számára is – mesélte Boris, akitől megtudtuk, hogy egy-egy ilyen alkalommal minden résztvevő egy vaddal tér haza, amikor megvan a kívánt mennyiség, véget ér az aznapi tevékenységük, ami a túlszaporodást is megakadályozza, így a községben ettől nem kell tartani.
– Minden vadfaj, ha túlszaporodna, nagy károkat okozna, ezért is fontos az általunk végzett, pontos szabályoknak megfelelő és azokat betartó munka. Százhúsz nyulat és több mint ezer fácánt szeretnénk kilőni – mesélte. Nyúlra október 29-én kezdődött az idény, ezt követően szemlencse-analízisből tudják meg, hogy mekkora százalékuk a fiatal. A fácánt október elsejétől január végéig lövik, csakúgy mint a libákat, illetve a kacsavadászat is folyik, ami már szeptember elsején elkezdődött, ezek február végéig tartanak, és szintén szép számban jelen vannak a községben. – A nagyvadak selejtezését is elvégezzük, 110 őzsutát és gidát kellene az idén terítékre hozni. Emellett folyik a vaddisznóvadászat is, ami a mi terepünkön is jelen van, de nem túl nagy mennyiségben, és elég nehéz is terítékre hozni – fejtette ki az elnök, akinek mondandójából kiderült, hogy márciustól már a leltározások kezdődnek, azaz a vadszámlálás, amiből kiderül, hogy télen mi maradt meg, és annak alapján készül el a következő évi tervük.
– December elején kezdődnek a vadetetések. Most még tudnak csemegézni, de a tél beálltával, főleg ha hó is lesz, gondoskodni kell róluk, megszokott helyeken találhatnak maguknak élelmet – emelte ki a vadász, akinek elmondásából kiderült, hogy egy vadász szinte sosem pihen. Az biztos, hogy az elhivatottak, akik a vadhúst enni is szeretik, vadászfejjel gondolkodnak a mindennapokban is. – Én a vadászatba belenőttem, számomra ez a természetes életforma. Nem az a legfontosabb, hogy terítékre hozzuk a vadat, hanem az is meghatározó tényező, hogy a természetben töltjük az időt, azzal együtt lélegzünk, figyeljük az állatokat, próbáljuk becserkészni őket. Egy igazi vadásznak az a legfontosabb, hogy a természettel együtt éljen.
Nyitókép: Privát archívum
