Horgos újratelepítésének 253. évfordulóját ünnepelték vasárnap, és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt is fejet hajtottak. A két jeles dátum történelmi összefonódása adott alkalmat a sok programot magában foglaló ünnepélyre, amelynek első állomása a templomban volt.
A Havas Boldogasszony római katolikus templomban felcsendült a Himnusz, a karizmatikus énekkar tette még szebbé a megemlékezést, amely a horgosi Vass Zoltán történésznek, a községi tanács tagjának ünnepi beszédével folytatódott.
– 1771. március 11-i keltezésű az az okmány, amelyben Kárász Miklós megkapta Horgos és Szentpéterpuszta tulajdonát. A birtokkal kötelezettséget is vállalt, hogy Szeged és Szabadka között települést hoz létre, ma már bizton tudjuk, az egykori középkori település helyén, amely a török időkben néptelenedett el. Tehát úgy tartjuk, hogy 1771. március 11-e Horgos születésének napja, de nem járunk távol a valóságtól, ha azt mondjuk, ez Horgos újjászületése! Határviták tárgyát képezte a vidék akkor is. Szentpéter jelentős részét Martonos szerette volna bekebelezni, de vita tárgya volt, hogy Csongrád vagy Bács-Bodrog vármegyéhez tartozzon-e, hogy kezdetben az ókanizsai vagy a dorozsmai plébános járhat-e ki, ezáltal a Kalocsai vagy a Váci egyházmegyéhez tartozzon-e. A Magyar Királyság közepén helyezkedett el, mégis határvidéknek számított már újjászületése pillanatában. De nem csak közjogi viták tárgyát képezte, határvidéke ez a Duna–Tisza közének táj- és földtani szempontból is. Horgoson ér véget a homokvidék. Az a homok, amely megedzette eleinket. Akik képesek voltak a sivár homokot aranyhomokká változtatni, s akként gazdálkodni rajta mintegy száz–százötven éven keresztül. Nagy szerepük volt ebben a társadalmi és gazdasági változásoknak is. Annak a társadalmi változásnak, amelyet 1848 vívmányai hoztak ide, Horgosra is. Forrongott a levegő egész Európában, ami elhozta a népek tavaszát. Ennek a forradalmi láncolatnak az egyik eleme – az egyik sikertörténete – a magyar forradalom. Mert a ’48-as pesti forradalom egy sikertörténet. Szeretek határvonalat húzni a ’48/49-es események között, és egy kicsit különválasztani a forradalmat a szabadságharctól. A forradalmunk közép- és hosszú távon egy igazi sikertörténet, amire feltétlen érdemes büszkének lennünk, míg a szabadságharcban alulmaradunk Európa legerősebb hadseregeivel szemben. De ez semmit nem von le azokból a fontos vívmányokból, amelyeket a forradalmi eszmék lángra lobbantanak – mondta Vass Zoltán, majd arra is kitért, hogy milyen hatással volt mindez Horgosra: – Talán gazdasági értelemben a jobbágyfelszabadítás mellett a legfontosabb, hogy 1869-ben megindult a vasút. Mindaddig Horgos azért fontos, mert lóváltóhely Szabadka Szeged között. 1869-től viszont a kor legmodernebb áruszállító útvonala haladt itt el. Hamarosan kiépült a Tisza menti vasútvonal, amely itt becsatlakozott az Alföld–Fiume szakaszba, Horgos közlekedési csomóponttá vált, és beindult a gazdasági fejlődése, ami a lakosság rohamos növekedését segítette. Ami a világháborúig töretlen marad. A világháború előestje egy gazdaságilag rohamtempóban növekvő, lakosságban folyamatosan gyarapodó, Kamarás képében a térség egyik meghatározó kirándulóhelyét magában foglaló Horgosra köszöntött be. A felvázolt kép persze idilli, a valóságban, csakúgy mint ma, szegény ember is nagyon sok volt, akik a mindennapok túléléséért küzdöttek. De a forradalom vívmányai ’48-ban új pályán indították el a Magyar Királyságot. A mi tragédiánk, hogy ezek mára mind-mind csupán szép emlékek, amelyeket a történészek próbálnak rekonstruálni! – mondta el Vass Zoltán.
Az ünnepség folytatásában megkoszorúzták a Kárász-emléktáblát, és a Kossuth-táblánál is elhelyezték az emlékezés és a tisztelet virágait. A program a Művelődési Házban folytatódott, ahol a helybeli néptáncosok és zenészek, a Bartók Béla Magyar Művelődési Egyesület és a Kamrás együttes formabontó előadását láthattuk, miközben az erre az alkalomra kiírt fotópályázat szebbnél szebb alkotásaiban is gyönyörködhettünk.
Az ünnepi műsoron levetítették azt a kisfilmet, amely az elmúlt négy év legfontosabb történéseit mutatta be, majd Sors Róbert, a helyi közösség tanácselnöke mondott beszédet.
– Abban az időben is sokan másfelé keresték a jobb életet, de maradt egy kemény mag, akiket próbára tett ez a vidék. Megedződtek, és száz év után a környék legvirágzóbb települését teremtették meg. Tehát van előttünk jó példa! Horgos sokat szenvedett az elmúlt időszakban a migránsok miatt, de az állami szervek döntése alapján a csendőrség beavatkozásával eltűntek a migránsok az utcákról – mondta Sors Róbert ünnepi beszédében. Majd egy emlékplakettet is átadtak annak az embernek, akit csak Rajkóként ismer és emleget minden környékbeli. Radivoj Veselinov volt az, aki a legnehezebb, migránsoktól hemzsegő horgosi hétköznapokban is mindenki segítségére sietett. Mellette a fotópályázat legjobbjait is megjutalmazták. A horgosi ünnepély a Mécsvirág együttes műsorával zárult.
Nyitókép: Gergely Árpád felvétele
