XXXIV. Szüreti Napok

Őseink nagyon tudták, hogy minden jóért, betevőért, terményért hálát kell adni az égieknek. Az utódok, korunk embere pedig igyekszik megtartani a jó szokást, és a hagyomáyokhoz híven a horgosiak idén is megszervezték a Szüreti napokat, immáron harmincnegyedik alkalommal. Ami azonban az idők változását mutatta, az az volt, hogy ezúttal a must préselése elmaradt, hisz minden előbb beért, így a szőlő se várta meg a szüreti napokat. Sőt, szombaton délután még az eső is megérkezett, bár most nem annyira égi áldás formájában, mint ahogy a nyáron örültek volna neki, ám ezektől függetlenül a három napos ünnepség péntektől vasárnapig nagy érdeklődés mellett zajlott le.

Pénteken este egy kuriózummal kezdtek, ugyanis bemutatták azt a receptgyűjteményt, mely nem régiben készült el, és jól bevált horgosi recepteket tartalmaz. Ám ahogy Soós Nóra, a horgosi művelődési ház koordinátora, az egyik fő szerveő elmondta, nem csupán egy egyszerű recepteskönyvről van szó, ugyanis Horgosról lévén szó, ahol még mindig jószerével akad bortermelő, a borajánlókat és a helyi termelők bemutatását is beszerkesztették a könyvbe, melyet bárki megvásárolhat, aki egy kicsit is szereti a gasztronómiát.

Szombaton aztán kezdetét vette a már jól megszokott népünnepély a falu központjában. A művelődési otthon előcsarnokában gazdag terménykiállítást tekinthettek meg az érdeklődők, illetve a konyha téma köré építették az összeállítást, így a régi konyha eszközöktől a dísztárgyakig minden az előtér pompázatosságához járult hozzá. Szemnek és szájnak is ingere volt ez a kiállítás. A helyi közösség épületének udvarában zajlottak a gyermekprogramok, az egész Vasút utca szinte minden szeglete pedig megtelt kirakodóvásárosokkal és főzőkkel. A szüreti napok egyik elmaradhatatlan kísérőprogramja a főzőverseny, melyre idén mintegy száz csapat érkezett. A környékből, de távolabbról is jöttek a csapatok, hogy a versenybe benevezzenek és megmutassák, hogy ki főzi a legjobb szarvashúsból a bográcsost. Rajtuk kívül akadtak olyanok is, akik nem a verseny miatt, hanem önmaguk és nagy baráti társaságuk szórakoztatására és jóllakatására ragadtak fakanalat. Volt ott a csevaptól a forgatott bárányon át a sült malacig minden, mi szemnek és szájnak ingere. A művelődési műsor, melyben felvonultak a szebbnél szebb népviseletbe öltözött táncosok és énekesek, szombat délután háromkor kezdődőtt, amikor a második fellépők már zuhogó esőben járták a táncot. Az időjárás kicsit közbeszólt a műsor menetébe, ám érdekes volt látni, hogy a főzőcskézők kinyitották sátraikat, elpkerültek az esernyők és a nagykabátok és tovább folytatták a megkezdett munkát, az étel befejezését. Az est folyamán a Baraparty együttest várták Horgosra, ahol adóztak a hagyományoknak, csak az időjárás nem volt kegyes hozzájuk. Ennek ellenére vasárnap hálaadó szentmisét tartottak, hisz egészségben és jókedvben lezajlott a szüreti napok rendezvénysorozata. Ahogy a helyi termelőktől hallottuk fogyatkoznak, egyre kevesebben vannak a  nagytermelők, az idei év pedig senkinek nem hozott jót termés tekintetében, mégis dolgoznak, termelnek, ám lehet, hogy pár év múlva a szőlő és az alma mellett megjelennek más, nálunk eddig szokatlan gyümölcsök is, mint a gránátalma vagy a datolya, na meg az olajbogyó és akkor már az alma lesz a kuriózum. Most még azonban a horgosi alma és szőlő, nyáron a barack az, ami messze földre viszi a falu hírét. A XXXIV. Szüreti Napok pedig bizonyították, hogy jöhet eső és hideg, a horgosiak szívósan kapaszkodnak és kitartanak, akármi történjen is!