Szerda este a Dobó Tihamér Képtárban tartottak az Újvidéki Rádió jubileuma kapcsán interaktív előadást, vagy nevezhetjük úgy is, hogy élő rádiót. A magyarkanizsaiak között is sokan vannak, akik előszeretettel ébrednek a jól ismert hangokra és hallgatják egész nap a közkedvelt műsorokat. Ezúttal a hangokhoz arcokat is tudtak társítani, ugyanis Miklós Csongor, Kovács Magdaléna, Horváth Csaba és Oláh Csongor beszélgettek a hallgatókkal és ejtettek szót jelenről, de arra is kíváncsiak voltak, hogy a hallgatók mit gondolnak, kell-e változtatniuk az eddig megszokott műsorokon, miből szeretnének többet vagy kevesebbet. Miklós Csongor több fontos kérdésünkre is válaszolt.
– Az Újvidéki Rádió hatalmas múlttal rendelkezik. A mai fiatalok el is csodálkoznak, amikor mi, akik már idősebbnek számítunk, időről időre valamit anekdotázunk, holott még mi sem éltük meg az igazi aranykort. Sajnos az elmúlt 75 évből most éljük a médiaházunk nehezebb éveit, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy kicsit megmutassuk magunkat. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a jubileum alkalmából beszélgessünk, találkozzunk olyan emberekkel, akiknek fontos még a rádióhallgatás, mert a rádiót sokan már temetik, ugyanúgy, mint annak idején a könyvet. A jubileum kapcsán eddig több vajdasági településen jártunk, és igaz, hogy kifutunk a jubileumi évből, de épp a megkeresések miatt még folytatni fogjuk a kis túránkat januárban. Mivel nagyon kevés olyan visszajelzésünk van, ami hivatalos, így a legegyszerűbb módszert, a direkt találkozást választottuk, és ezeken a találkozókon a bemutatkozó, fölvezető interjúk, beszélgetések után rákérdezünk, hogy mi a hallgatók véleménye a rádiókról, általában rádiózásról, a médiáról, a hírekről, és mondhatom, hogy az eddigi találkozóink során több hasznos tippet is kaptunk. Persze kritikával is illettek bennünket, de ezekkel együtt kell élnünk, és megpróbálunk változtatni, amin lehet, és megpróbáljuk a hallgatók igényei szerint alakítani a munkákat – mondta Miklós Csongor, akitől a felől is érdeklődtem, hogy miként látja az Újvidéki Rádió elkövetkezendő 75 évét?
– Abban biztos vagyok, hogy még 75 évet nem fogunk megérni, de abban is biztos vagyok, hogy még évekig tudjuk tartani ezt a tempót. A média általában krízisben van Szerbiában, a világról most nem szeretnék beszélni, de aki Szerbiában, Vajdaságban újságírással foglalkozik, főleg kisebbségivel, az tudja, hogy a kisebbségi médiának különösen nehéz a helyzete. Egyszerű oknál fogva: egyre kevesebben vagyunk, és egyre nehezebb újságírót találni. Ezzel együtt a hallgatóságunk is reálszámban csökkent, de a legnagyobb gond az, hogy a politikum is megváltoztatta a viszonyulását az újságírók iránt. Ezzel együtt az Újvidéki Rádiót még sodorja a hagyomány, és az újságíró gárda lelkesedése, de egy csöppet se rózsás a helyzetünk.
Nyitókép: Élő rádió Magyarkanizsán (Puskás Károly felvétele)
