Egy 140 éves hegedűvel tért haza Budapestről a magyarkanizsai Rankov Anna a Virtuózok külhoni előválogatójáról, ahol különdíjban részesült, és nem is akármilyenben. A népszerű televíziós komolyzenei tehetségkutatónak töretlen a népszerűsége a Délvidéken is, így többen is beneveztek a megmérettetésre. Támogató versenyszellem alakult ki köztük, magyarán, örültek egymás sikerének, és a gyerekek szurkoltak is egymásnak az előválogatón. Mint elhangzott, a jubileumi évad a határon túli magyar tehetségek felkutatását állította a középpontba. A mi 12 éves hegedűvirtuózunk, Rankov Anna pedig örömmel mutatta meg a nyereményt, és mesélt a versenyről is.
Anyukája, Mónika kísérte el a beszélgetésünkre, de a kislánynak olyan szép a szókincse, hogy az anyukával csak a háttér-információkról kellett szót ejteni. Mónika elmesélte, hogy látták a felhívást a magyarországi tehetségkutatóra, ám úgy gondolták, talán nem árt egy kicsit még gyakorolni, fejleszteni a tudást, vagyis ráérnek a jelentkezéssel. Az apuka kivételével az egész család zenei berkekben mozog, az anyuka zongoratanárnő, és mindhárom gyermekük zenél, ezért is érdekes, hogy az apuka szorgalmazta a versenyben való részvételt. Egy felvételt kellett beküldeniük, és már-már el is feledkeztek róla, amikor érkezett az értesítés, hogy Annának mindenképp ott a helye a budapesti előválogatón.
– Köszönettel tartozunk a Magyar Nemzeti Tanácsnak, amely támogatta az utazásunkat és az elszállásolásunkat is, így csak a versenyre kellett figyelni – mesélte Mónika. – Gyönyörű élményben volt részünk, színvonalas programokat is szerveztek a szereplés mellett. A gyerekeknek mesterkurzusokat tartottak, illetve hegedűgála-koncerten is részt vehettek, a verseny pedig amiatt is nagy élmény volt, mert bepillanthattak a kulisszák mögé is – mesélte a zongoratanár anyuka, akitől azt is megkérdeztem, vajon mennyire határozza meg a gyermek zenei irányultságát az, ha a szülő is zenével foglalkozik.
– Biztosan meghatározza, Anna is már kiskora óta zenével volt körülvéve, ugyanis a testvérei is tanultak hegedülni és zongorázni. Folyamatosan jött velem a koncertekre, és már kicsi korában megmutatkozott, hogy érdekli a zenélés, és nagyon fogékony rá. Még hároméves sem volt, amikor a zongora elé ült. Nem is volt kérdés, hogy amikor eljön az ideje, ő is a zeneiskola diákja lesz – mesélte Mónika, aki támogatja Annát, és akire az egész család nagyon büszke, viszont hagyják, hogy a saját útját járja.
Anna a megbeszélt találkozónkra a nyeremény hegedűjével érkezett, amelyet a versenyen kapott ajándékba, és nagyon örül neki. A hangszerhez kísérőlevél is tartozott, amelyből kiderül, hogy az adományozó az egykori férje hangszerét szerette volna jó kezekben tudni. A megható levelet én is elolvashattam, és mondhatom, valóban jó helyre került a hegedű, hisz Anna szinte babusgatja, féltve őrzi a hangszert, amelyen, ha eljön az ideje, játszani is fog.
– Nagyon örültem a hangszernek, és alig várom, hogy játszhassak rajta. Hamarosan kinövöm a mostanit, így a lehető legjobbkor kaptam ezt a gyönyörű ajándékot – mondta Anna, aki most tizenkét éves, és négy éve hegedül.
– Szerintem mindig lehet továbbfejlődni, és kell is, de úgy érzem, hogy jó úton haladok. A Virtuózokon sok új dolgot is hallottam a mesterkurzuson, ahol egy nagyon kedves tanárnő tanított minket, amit aztán igyekeztem a versenyen is hasznosítani. Barátkozni is sikerült, sok új ismerősöm lett. Kicsit izgultam, de sikerült úgy teljesíteni, ahogy szerettem volna – mesélte Anna, aki a versenyen Veracini Largóját és Dancla Premier szólóját játszotta.
Elmesélte azt is, hogy több hónapig készült, mire a darabokat megtanulta, és úgy érzi, hogy jól ment minden. Előrevetítette, hogy a következő vetélkedőre is benevez.
– Két év múlva lesz ismét verseny, és tuti, hogy akkor ismét megyek, de akkor már ezzel az új hegedűmmel – magyarázta Rankov Anna, akinek határozott elképzelése, hogy ha felnő, hegedűművész lesz. Úgy tűnik, megéri majd követni az útját, ugyanis kivételes tehetséggel van dolgunk!
Nyitókép: Rankov Anna (Fotó: BJK)
