Néhány évtizeddel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy az oromi lakosok a közeli Csantavérre jártak akár piacra, akár templomba, mivel őnáluk akkor még egyik sem létezett. A mintegy hét kilométernyi szakaszt, amit meg kellett ezért tenniük, nem voltak restek gyalogszerrel, vagy a tehetősebbek lóval megtenni, hogy beszerezzék a mindennapi élethez szükséges dolgokat. Nem kellett autópályán közlekedni, sem a legközelebbi városon keresztülhaladni ezért, hanem a két település közötti földesúton jártak-keltek. Még ma is gyakran megszokásból oda utaznak, hogy takarmányt vegyenek vagy adjanak el, de az sem ritkaság, hogy a jószágokat ott értékesítik, mint ahogy az sem, hogy a csantavéri vásáron mindig sok oromi arcot lehet látni. Azóta is használják azt a mintegy hét kilométernyi földes útszakaszt, de amikor kiadós esőt küldenek fentről, mint ahogy ez az elmúlt hetekben is történt, az nagyban megnehezíti a problémamentes haladást.
A szántóföldekhez való eljutás is akadályba ütközik emiatt, de az sem javít a helyzeten, hogy sok nagy munkagép halad ott el, meghagyva maga után a nyomokat, barázdákat. Éppen ezért minden évben a talpraesett gazdák együttes erővel azon dolgoznak, hogy önmaguk és mások számára is használhatóvá tegyék ezt a szakaszt. Kijelölnek egy napot, amikor traktoraikkal gyülekeznek és rövid idő alatt újra alkalmassá járhatóvá teszik a nyári utat. Ehhez pedig az oromi helyi közösség is hozzájárul, mégpedig olyan módon, hogy biztosítja a szükséges üzemanyagot.
Lékó Róbert, az oromi helyi közösség elnöke már évek óta az ügy mellé áll, s az idén sem volt ez másképp, amikor a nagy esőzések utáni hirtelen rekkenő hőségben kivonultak a helyszínre.
– Minden évben a két település gazdái összefognak, hogy a falvakat összekötő mintegy hét kilométeres utat összeszántsák, megdolgozzák munkagépekkel abból a célból, hogy jól járható legyen. Az idei akció kicsit tolódott a kedvezőtlen időjárás miatt, de így is elértük a célunkat, mégpedig azt, hogy egész éven át fennakadás nélkül el tudnak jutni innen a gazdák a földjeikhez, de az sem elhanyagolandó tényező, hogy élénk forgalom is lebonyolódik itt a távolság csökkentése érdekében, nemcsak személyautók, hanem nagyobb teherjárművek is közlekednek itt.
Lékó Róberttől azt is megtudtuk, hogy a költségvetésből erre az akcióra mindig elkülönítenek egy összeget, amiből az üzemanyagköltségekhez járulnak hozzá, és idén tizenöt liternyivel támogatták a munka véghezvitelét.
Hosszú ideje igény van ennek az útszakasznak az aszfaltozására, de ez még várat magára a hatalmas költség miatt, a helyi közösség elnöke azonban reményét fejezte ki, hogy a községek összefogása mellett a tartomány vagy a köztársaság közbenjárásával és támogatásával egyszer ez is megvalósulhat, mert nagy szükség lenne rá. Lékó Róbert annak a reményének adott hangot, hogy a politikusok is felismerik, hogy nem csak a két település polgárainak életét könnyítenék meg ezáltal.
Az akció oromi szervezőjének, Losonc Tamás fiatal gazdának bár ezen a szakaszon nincs szántóföldje, gyakran közlekedik erre.
– Tárcsázzuk, szántjuk, majd kultivátorral dolgozzuk meg ezt a szakaszt, ami nagy jelentőséggel bír számunkra, ugyanis így traktorral fél óra alatt be tudunk jutni Csantavérre. Amikor sáros volt az út, egyáltalán nem lehetett autóval közlekedni, traktorral meg több mint egy óra kellett hozzá. Mi például a jószágokat mind Csantavérre hordjuk be, ezért is fontos, hogy használható legyen. Emiatt is dolgozik a nagyjából harminc traktoros gazda.