Egyre rosszabb állapotban vannak a Nagybecskerek központjában levő épületek, az illetékesek pedig keresik a módját annak, hogy felújítsák az állami védelem alatt álló, de elhanyagolt létesítményeket. A legnagyobb gond a sétálóutcán levő három épülettel van (Aleksandar Karadordević u. 26., 29. és 40. szám alatt), amelyek közül kettő már részben össze is dőlt. A megoldás még csak nem is dereng.
Az önkormányzat eredetileg le akarta bontatni a romos épületeket. Azonban csakhamar kiderült, hogy állami védelem alatt álló épületekről van szó, amelyeket csak hosszadalmas eljárásban lehetne töröltetni a műemlékek jegyzékéből, amihez végső fokon a szerb kormány jóváhagyása szükséges. Ez azt jelenti, hogy az épületeket ehelyett rekonstruálni kell, ami gyakorlatilag az újjáépítésüket jelenti. Ha viszont az elmúlt évtizedekben nem volt pénz a karbantartásukra, akkor szinte lehetetlen vállalkozás az újjáépítés, amire sokkal több pénz kell(ene). A jelenlegi helyzetben a megroggyant épületek körülkerítése volt az, amit az illetékesek azonnal elvégezhettek.
A napokban az előállt helyzetről több megbeszélést tartottak, az önkormányzat pedig a Vajdaság Műemlékvédő Intézetéhez fordult, mert nyilvánvaló, hogy a város önerőből képtelen megbirkózni a problémával. A városvezetők elképzelése az, hogy az épületeket lebontják, aztán nyilvános pályázat útján beruházót keresnek (lehet intézmény, de magánszemély is), aki majd köteles lesz az eredeti állapotába visszaállítani az épületet. De azt sem tartják kizártnak, hogy csak a külső homlokzat marad meg eredeti állapotban.
A műemlékvédők szerint az épületeket nem szabad lebontani, hanem csak a teljes felújításuk jöhet számításba, ami azt jelenti, hogy egészében és részleteiben is az eredeti állapotába kell visszaállítani. Szerintük a főutca 26. szám alatti épületével kellene kezdeni, amely egyfajta pilóta-projektuma lenne a városközpont felújításának.
A gond az, hogy nem csak a fent említett három épület állapota kritikus (becslések szerint a veszélyeztetett épületek száma megközelíti a százat). Az is nehezíti a helyzetet, hogy az épületek egy része magántulajdonban van, a gazdák legtöbbje pedig nem rendelkezik kellő anyagi háttérrel, hogy az épület felújításába foghatna. Ezért az illetékesek most keresik annak a módját, hogy a védelem alatt álló épülettulajdonosokat magasabb illetékekkel arra kényszerítsék, hogy időben tatarozzák a tulajdonukban levő közjavat. Ellenkező esetben Nagybecskerek központja néhány évtizeden múlva romhalmazzá válhat.
