Elmúlt a böjtök időszaka, a halastavakban azonban a megszokottnál több hal maradt. Ugyanis visszaesett a hal iránti érdeklődés a piacon, ellehetetlenült a halgazdaságok hosszú távú tervezése. A ponty ára csökkent, a kiskereskedésben kilogrammja 400 dinár körül alakult, de ez sem növelte a keresletet. Becslések szerint az eladásra szánt hal több mint negyven százaléka visszakerült a halastavakba.
A decemberi lehalászáskor a bánáti halászok még reménykedtek és örültek a szép hozamnak, napjainkban viszont nem sietnek a „halültetéssel”. Sok halastóban az eladásra szánt halnak kell most helyet szorítani.
– Az egynyaras és a kétnyaras pontyot helyezzük most ki a tavakba, és indulunk az idei évi termeléssel. Tehát leállni nem fogunk, annak ellenére sem, hogy 1966 óta a múlt év volt a legnehezebb a halászoknak. A halnak körülbelül 40-45 százalékát nem tudtuk eladni, itt van a tavakban. A környező országokban már januárban eladták, és már pontyhiány volt. Nálunk az ortodox húsvéti böjtöt körülbelül 2500 tonna hallal várta a szerbiai halászat, amit azonban nem bírt eladni, az visszakerült a tavakba. Ez nagy kár, mert elfoglaljuk a tavakat. Öt-hatkilós halak kerülnek vissza, ez már késztermék, és ez nagy kárt okoz a halastavaknak – mondta Pintér Zsolt halászati szakmérnök.
A halgazdaságok is – akár sok más ágazatban dolgozók – most az államtól remélik a segítséget.
– Előálltunk a gondjainkkal, és elmagyaráztuk, hogy mi az, amit az állam, az ország kap tőlünk, és mi az, amit mi kapunk az országtól. Vannak szubvenciók, például a tíz dinár a kilónként eladott halért. De ha összehasonlítjuk, hogy mi az, amit az állam kapott tőlünk, és mi az, amit mi kaptunk, az konkrétan így néz ki: az állam 300 millió dinárt kap a halastavaktól az eladott hal után, mi meg visszakapunk az államtól 30 milliót. Emellett még hektáronként 130-140 eurót fizetünk a vízadóért, ami már szinte sehol sem létezik, vagy elenyésző az a pénz, amit fizetnek a vízadóért – hangsúlyozta a szakember.
A halászok törekszenek bebizonyítani az államnak, hogy minőségibb vizet adnak vissza, gazdagabbat, mint amilyet fölvesznek a tavaikba. Ezt már a laboratóriumi eredmények is alátámasztják. Ráadásul szerintük a madárvilág, állatvilág, növényvilág a halastavaknak köszönhetően is gazdagabb. Azért, mert a halastavak most nehéz helyzetbe kerültek, a halastavak képviselői azt kérik, hogy töröljék el számukra a 2020/21-es vízadót, hogy kilábaljanak a nehéz helyzetből.
A szerbiai halastavakon az éves halhozam mintegy 9000 tonna. A halgazdaságban dolgozók szerint lenne hal kivitelre is. Boszniába és Macedóniába már exportálhatnak, de számukra az EU országaiba való kivitel lenne nagy segítség. Azokban az országokban ugyanis sokkal jobb a pontynak az ára, ráadásul már nincs is. Nálunk pedig 2000 tonna benn van a tavakban.
Megoldást kell találni arra is, hogy mi legyen a 8-10 kilogrammos hallal, ki fogja azt megvenni. Talán egyedül a sporthorgász-egyesületek.
Ezer halász dolgozik a mintegy hétezer hektárt felölelő szerbiai halastavakon. Megtörténhet, hogy – a mostani helyzet miatt – ez a terület csökken. Már most észrevehető, hogy a kisebb halastavakon be se telepítették a halivadékot.
