Vidékünk történelmi műemlékei között kevés olyat találhatunk, amely még napjainkban is megőrizte régi fényét és ennyi idő után is folyamatosan használatban van. Ezen épületek közé tartozik a nagybecskereki Megyeháza, amely a történelem során számos vészt átélt. Az egykori Torontál vármegye székhelyéül szolgáló építmény történetének megismeréséhez a XVIII. század második feléig kell visszatekintenünk a múltban. Torontál vármegyének visszaállítását elrendelő diploma kihirdetésének ünnepségére, 1779. július 12-én és 13-án került sor, amikor gróf Niczky Kristóf Temesvárról szép számú kiséretével Nagybecskerekre vonult. Ekkoriban még a mostanság is álló megyeháza elődje tornyosult a város főtere fölé. Az épület udvarában az ünnepség alkalmából egy kétezer személyt befogadni képes sátrat állítottak fel, amely teljesen megtelt előkelő vendégekkel. Ezzel az eseménnyel vette kezdetét az épület máig tartó gazdag története.
Fotó: Ótos András
A ma is látható Megyeháza építési munkálatai 1817. körül kezdődhettek el, az 1807. évi nagy tűzvészt követően, amelyben Nagybecskerek szinte teljes központja leégett. A korabeli leírások szerint a tűz délután négy órakor az Oppovai utcában, a Bega partján álló sörháznál tört ki, majd néhány pillanat leforgása alatt belekapott a Bega fahídjába, azt felégette és így csapott át a másik parton fekvő városrészre is. A tűz erejét a viharos erejű szél is fokozta, mely szétszórta a tűz szikráit és egyszerre több helyen lángba borította a várost. A tűzben leégett a városháza, a vármegyeháza, a plébánia épületek, valamint a város legnagyobb része is. Csodával határos módon csupán a római katolikus és az ortodox templom, valamint Szent Vendel kápolnája maradt éppen. A lángok martalékává vált a vármegye teljes addigi irattára és a plébániák épületeiből is csak az anyakönyvek egy részét sikerült megmenteni. A kárt 5 millió forintra becsülték, ami akkoriban óriási összegnek számított. A tűz következtében a vármegye székhelyét ideiglenesen Nagyszentmiklósra (ma Sânnicolau Mare, Románia), Márffy József alispán lakóhelyére tették át és az ott is maradt, míg az új vármegyeháza Nagybecskereken fel nem épült. A terveket Fischer József építészmérnök készítette el, a barokk stílusú épület pedig 1820-ban lett átadva rendeltetésének.
Az 1779-től Torontál vármegye székhelyeként szolgáló és közben porrá égett, majd újra felépített nagybecskereki Megyeháza bővítésre szorult a megnövekedett közigazgatási teher következtében. Pártos Gyula és Lechner Ödön budapesti építészmérnökök tervei alapján átépítették és két oldalszárnnyal kibővítették az épületet. Lechner Ödön számított a korszak magyar szecessziós építészetének kiemelkedő képviselőjének, aki ebben a stílusban tervezte meg a XIX. század kilencvenes éveinek kezdetén legnevesebb építészeti alkotásait. Ezek közül kiemelkedik a kecskeméti Városháza, a budapesti Iparművészeti Múzeum és a Postatakarékpénztár impozáns épülete. Az 1885-ben megkezdett átépítés alkalmával előkerültek az 1711-ben lebontott vár alapfalai, továbbá emberi maradványok és egyéb tárgyi leletek is.
Fotó: Ótos András
Az 1887-ben befejezett épület az akadémizmus jegyeit viseli neobarokk elemekkel ötvözve, a tetőzetet pedig a világhírű Zsolnay cserepekkel borították be. Az épületben lévő 135 irodahelyiséget labirintusszerű folyosók kötik össze. A főlépcső rózsaszín márványból készült és az emelet felé haladva megcsodálhatjuk a cseh származású Eduard Kracman üvegesmester Bölcsesség, Igazság és Erő mesterien megalkotott vitrázsait. Az első emeleten eredetileg az ispán és alispán hivatali- és magánhelyiségei, köztük a titkári, háló- és gyerekszobák kaptak helyet. Kiemelkedő szépségű a Barokk terem, avagy a Nagyterem, amely a mai Szabadság tér felé néz, valamint a Kék Szalon is. Az 1902-ben bekövetkezett tűzvész után ezt a két helyiséget malter és stukkó díszítéssel vonták be, melynek munkálatait Johann Goigner neves nagybecskereki festőművész felügyelte. Ezeket a helyiségeket ma hivatalos és kulturális eseményekkor használják, bútorzatát még 2014-ben újították fel.
Az épület folyamatos karbantartást igényel, ennek ellenére 1950 és 2003 között egyáltalán nem végeztek ilyen jellegű munkálatokat. A 2003 tavaszán elvégzett szakértői felmérések során megállapították, hogy a kulturális jelentőségű építmény lesújtóan rossz állapotban van. Ezért szükséges volt a karbantartási és rekonstrukciós munkálatok miellőbbi elvégzése, amelyek 2003 júniusában kezdődtek el és két év múlva, 2005-ben fejeződtek be. Ennek során részben eltávolították a falakról a maltert és újabb réteget vittek fel rá, emellett szilikát festékkel vonták be és az ereszcsatornákat is kicserélték, valamint a galambok elleni védekező berendezésekkel is ellátták az épületet. A tetőszerkezet felújítását azonban nem végezték el, pedig erre égetően szükség lenne. Ennek ellenére a nagybecskereki egykori Megyeháza napjainkban is nemcsak a város, hanem Vajdaság egyik legimpozánsabb és legszebb létesítménye, amely immáron több mint két évszázada adminisztrációs központként szolgál.
