Egyre korábban szüretelnek Bánátban is. Augusztus végén/szeptember elején a szőlészek már éberen figyelik a termés állapotát, mert fontos az, hogy optimális időben történjen a szüret. Az idén jó termést remélnek.
Somogyi Sándor dolgozott Magyarországon, Líbiában, Belgrádban. Most az aradáci szőlőskertjében és a borpincéjében tölti napjait. A Nagybecskerek közelében fekvő falu környékén 40 hektárnyi területen van szőlős.
Beszélgetőtársunk hagyományos borkészítéssel foglalkozik. A vidéken regisztrált két pincészet egyike az övé. Elmondása szerint most a szüret előtti időszakban fontos mindenre odafigyelni. A szüret pontos idejének a meghatározásában lényeges (volna) megállapítani a szőlő technológiai érettségét. Ez nem azt jelenti, hogy a szőlész véleménye szerint érett már a szőlő vagy a legtöbb cukor van benne, vagy szépen néz ki, hanem azt, hogy megfelel annak a technológiának, amellyel készül a bor. Franciaországban ezt az erre szakosított laboratóriumokban végzik. Nálunk erre csak Belgrádban van lehetőség.
– A tapasztalat mondja meg, hogy melyik szőlőfajta körülbelül mikor érik. A mi szőlőnkben a cabernet sauvignon és a bordói fajtákat termeljük. Ez kései fajta. De meg kell jegyeznem azt, hogy nálunk aránylag korán, október 10–15-e táján szüretelünk. A szüret olyan eljárás, amelyben nagyon rövid idő alatt sok ember vesz részt. Egyre nehezebb megszervezni, tekintettel arra, hogy manapság hogyan élünk, meg a koronavírus is itt van az idén. A munkásokból, a kétkezi munkásokból egyre kevesebb van. A család szanaszét van. Tehát nagyon nehéz megszervezni a szüretet – mondta Somogyi Sándor.
Tekintettel a helyzetre, a bánáti szőlőtermelők és borkészítők főleg a saját tapasztalatukra támaszkodhatnak.
– Birtokunkon az idén jó szüretet remélünk. A múlt év minőségben nagyon jó volt, csak kevés. A tavalyelőtti is jó volt. De az idén véleményem szerint egészen jó szüret lesz, ha kitart még az ilyen mediterráni, szubtrópusi időjárás. Tehát, hogyha most bejönnének olyan őszi esők, 20 Celsius-fok alatti hőmérséklettel, az nem volna jó – mondta.
Somogyi Sándor testes borokat készít, ezeket legalább két évig tartja a pincében, egy évig tölgyfahordóban és egy évig palackban. De olyan bor is van, amelyik öt évet is elél a tölgyfahordóban. A gond ilyenkor jelentkezik, amikor helyet kell csinálni az újbornak. A forgalom ugyanis teljesen visszaesett.
– Az én borpincém egy kis borpince, egy hektárra, amennyi kell. Hagyományos, tehát tölgyfahordós érleléssel készül minden borunk. A borpincénk most dugig tele van borral. A bor olyan termék, amelynek élete véges, éppen úgy mint az embernek is. Tehát van fiatal kora, érett kora és sajnos öreg kora is – és azután meg is hal az a bor. Tehát nem lehet a végtelenségig tartani a bort a pincékben – hangsúlyozta a bortermelő.
Versecen kívül Bánátban már nincs nagyobb szőlőtermesztés, pedig egykor jelentős szerepet töltött be. A telepeseket kötelezték a szőlő vagy gyümölcs telepítésére. A magyarok és a németek voltak a vidéken a hordozói a borkultúra meghonosításának. Az itt élő németek a Schiller-borról lettek híresek, amelyet Szent Márton napján kóstoltak, karácsonytól pedig fogyasztottak.