Óbecsén hat éve működik községi polgári jogvédő, akinek az a feladata, hogy felügyelje a közigazgatási adminisztráció, valamint a közintézmények és a közvállalatok szolgálatainak jogszerű tevékenységét. Deli Csaba községi polgári jogvédőt arról kérdeztük: hányan fordultak meg az irodájában és milyen jellegű panaszokkal találkozott az elmúlt évben.
– Az emberek szeptemberig fordultak hozzám jogsegélyért, onnantól az ilyen jellegű felterjesztések száma drasztikusan csökkent, ugyanis a közigazgatási hivatalban megkezdte működését az ingyenes jogsegélyszolgálat. Ezzel magyarázható, hogy az előző évhez viszonyítva a jelentkezések száma 315-ről 234-re csökkent: száz polgár a köztársasági, 71 a helyi önkormányzati szerv munkájára tett panaszt, míg 63 a munkaadó vagy más jogi, illetve természetes személy eljárása miatt fordult hozzám. A polgárok panaszai az idén is leginkább a munkaviszonyból eredő jogokra, pontosabban a munkára való jogra, a keresetek kifizetésére, a nyugdíj- és rokkantbiztosítási, valamint az egészségügyi biztosítási járulékok befizetésére, a munkaszerződés felbontására és a munkanélküliségi jogokra vonatkoztak. Előfordulnak státuskérdésekre vonatkozó panaszok is, mint például az időskori, rokkant, illetve családi nyugdíjra való, valamint az egészségvédelmi jog megvalósítása. Ebben az időszakban sokan jelentkeztek azzal a panasszal, hogy elveszítették az ingyenes egészségügyi ellátásra való jogukat, ami a Köztársasági Egészségbiztosítási Alapnak a vagyonjogi cenzusra vonatkozó szigorításának a következménye. Minden negyedik felterjesztés a Szociális Védelmi Központ valamely szociális juttatására való jog megvalósítására vonatkozott – ez az aggasztó jelenség arra utal, hogy a polgárok szociális és gazdasági jogainak megvalósításában nagy gondok vannak, ami kihat az összes többi jog megvalósítására, valamint a politikai és polgári szabadság fejlettségi fokára is.
Érkezik-e panasz például amiatt, hogy az új üzemekben, kereskedelmi láncokban pártalapon osztják el a munkahelyeket?
– Emiatt nem jönnek hozzám, mert igazság szerint minden esetben van pályázat. Sajnos általános jelenség, hogy mindenhol az országban a legkönnyebben párttagsággal lehet munkához jutni. Választásokkor mindig vannak arra vonatkozó ígéretek, hogy ez a gyakorlat megszűnik, de változás még sincs.
Óbecsén a departizáció úgy esett meg, hogy a december 25-én hatályba lépett közvállalatokról szóló törvénynek a közvállalatok alapítói okirataival történő összehangolásakor a köztársasági rendelkezéseket nem sikerült maradéktalanul átültetni az alapítói okiratokba: az igazgatói kinevezéseknél például nem szerepel követelményként az, hogy a jelöltek nem lehetnek párttagok, vagy tagságukat a megbízás idejére fel kell függeszteniük, és az elvárt szakmai tapasztalat évei sem felelnek meg a köztársasági törvény rendelkezéseinek (az alapítói okiratokban három, a törvényben ötéves munkatapasztalatot követelnek meg). Ezt meg lehet tenni következmények nélkül?
– A gyakorlat azt bizonyítja, hogy lehet. Tudtommal csak a polgári jogvédő esetében követelmény hangsúlyozottan a párton kívüliség. Amíg valaki nem fordul emiatt az alkotmánybírósághoz, évek múlnak el, és addig megy minden a régi kerékvágásban.
Ön családi problémák megoldásában is részt vesz. Milyen eredménnyel?
– A családon belüli problémák miatt legtöbbször olyanok kérnek segítséget tőlem, akiknek a házasságát felbontották vagy a válás folyamatban volt. Nincs nehezebb feladatunk, mint megoldani az ilyen problémákat, érvényesíteni a gyermekek, az anyák jogait, megoldani a családon belüli erőszakkal és bántalmazással kapcsolatos kérdéseket. Számomra a legnehezebb az, amikor azt látom, hogy a gyerekeket elhanyagolják a szülők, nem járatják iskolába vagy pusztán szociális megfontolásból kisegítő iskolába íratják. Amikor azt látom, hogy a házasság válságát anyagi gondok okozzák, akkor felajánlom a mediátori segítségemet, és ilyenkor a másik féllel is elbeszélgetek. Tíz ilyen esetem volt, három alkalommal hajlott a házastárs egy közös beszélgetésre, és mindhárom esetben adtak még egy esélyt a kapcsolatuknak.
Éves jelentésében nem először hangsúlyozta: nagy szükség van egy civil összefogásra, hogy a legkiszolgáltatottabb embereken érdemben lehessen segíteni.
– Sok esetben voltam tanúja annak, hogy a polgárok jogairól és kötelezettségeiről való döntéssel meghatalmazott személyeknek megvan ugyan a szaktudásuk, de hiányzik az élettapasztalatuk és a szükséges empátia a beteg, magányos, esendő emberek iránt. Napról napra növekszik azoknak a száma, akik olyan mélyre süllyedtek, hogy egyedül nem képesek megoldani a problémáikat, ezért már korábban is jeleztem: civil és humanitárius szervezetekkel együttműködve segítő hálózatot kellene kialakítani. Sürgősen hozzá kellene látnia ennek az önkéntesekből álló rendszernek a kialakításához, amely a leghatékonyabban a Szociális Védelmi Központtal együttműködve tudna segíteni a rászorulókon. Annak, aki nem tudja megmondani, hogy mikor és hol született, hanem a karjára tetováltatja születésének a helyét és a dátumát, napokig nem eszik, nincs hol aludnia és nincs személyi igazolványa, milyen jogát tudjuk érvényesíteni? Nagyon sok olyan személy van, akik a jog szempontjából nem léteznek, mert a születési anyakönyvekbe nincsenek bejegyezve. Ők itt élnek közöttünk, húszévesek, harmincévesek. Nekik óriási szükségük lenne ezekre az önkéntes segítőkre.
