Az óbecsei Magyar Népkör, illetve a köré csoportosuló, egyéb akkori aktív civil szervezetek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 50. évfordulója alkalmából, 1898-ban egy emlékművet emeltettek Óbecsén, a város központjában, a városháza közvetlen közelében. Az óbecsei magyarok egymás között csak úgy emlegették, Turul-szobor, de hivatalosan Szabadság-szobornak nevezték el, mesélte Kiss Igor, az óbecsei községi képviselő-testület elnöke. Az emlékművet 1919-ben elbontották, a turulnak pedig nyoma veszett. Ennek a felkutatását tervezi a helyi önkormányzat az óbecsei Városi Múzeummal együttműködve.
– 1848 és 1919 között ennél a szobornál tartották a március 15-ei megemlékezéseket, itt voltak a központi ünnepségek, erről pedig korabeli írások és újságcikkek is tanúskodnak. Az impériumváltással jött el az Óbecsén, hogy az akkori főteret egyrészről megszabadították a köztéri művektől, többek között a Szentháromság-szobortól és azoktól a keresztektől is, amelyek a főtéren, illetve a térhez közeli utcákban helyezkedtek el. Ennek az áldozata lett a Turul-szobor is, vagyis a Szabadság-szobor. A köztéri emlékműkkel egyébként a Magyar Szó néhány évvel ezelőtt már foglalkozott. A város főterén, illetve a térhez közeli, katolikus kötődésű köztéri művek bekerültek a belvárosi templomkertbe, és mai napig is ott találhatók, viszont a Szabadság-szobor azóta se került elő. Glässer Norbert és társai az Óbecse a polgárosodás útján című, komoly tanulmánykötetben arról írnak, hogy az akkori községi képviselő-testület tagjai már tárgyaltak a köztéri emlékművek sorsáról. Akkor határozat született arról, hogy hova kerülnek az egyházi kötődésű szobrok, vagyis az említett templomkertbe, viszont a Turul-szobor külön napirendi pontként szerepelt. Vannak erről feljegyzések és elbeszélések, de ez az idők során úgymond népi legendává is kinőtte magát: egy időben arról is szó volt, hogy magának a műnek a közel húsz méteres talapzatát megtartják, és a tetejére Péter király szobrát teszik. Végül azoban úgy döntött a községi képviselő-testület, hogy az emlékművet elbontják, és ez meg is történt 1919-ben. Mita Bakić 8400 koronáért végezte el a bontási munkálatokat, és feltételezhető, hogy a kőből készült talapzatot szétverték. Maga a turulmadár, amely minden bizonnyal bronzból volt, az a főtérhez közeli udvarba, vagyis az önkormányzat tulajdonában lévő, de a pravoszláv egyház által használt portára került, ahol elásták. Ez a szobor egyébként méreteiben is nagyon hasonlít a mai is létező, Szegeden található Turul-emlékműhöz – fogalmazott Kiss Igor.
Az óbecsei községi képviselő-testület elnöke hozzátette: megteremtődtek az anyagi és technikai feltételek ahhoz, hogy az óbecsei Városi Múzeum munkatársai geomágneses és/vagy fémdetektoros eszközökkel átvizsgálják az említett területet.
– A vizsgálatokkal megerősíthetjük vagy megcáfolhatjuk ezeket a népi elbeszéléseket. Abban az esetben, ha tényleg előkerülne a szobor, fontos lenne ezt egy következő szintre emelni, tehát ásatási engedéllyel a szakemberek kiásnák, majd találnánk egy megfelelő helyet a szobornak. Ha tévesnek bizonyulnak ezek a híresztelések, akkor is lezárhatunk egy történetet, és elmondhatjuk, hogy minden bizonnyal eltűnt, szétverték vagy beolvasztották – mondta Kiss Igor.
Nyitókép: Kancsár Izabella felvétele
