„Tegyük magunkévá a nagy elődök hitét”

Vasárnap délután Óbecsén a belvárosi római katolikus temetőben alkalmi műsorral és koszorúzással tisztelegtek az aradi vértanúk emléke előtt.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékét őrző síremléknél tartott megemlékezésen ft. Magó László plébános mondott imát az áldozatok lelki üdvéért. Szerda Balázs történész alkalmi beszédében többek között úgy fogalmazott: az aradi mártírok elszántsága, kiállása, elhivatottsága időtállónak bizonyult, imáik végül mégis meghallgattattak. A bosszú, az elrettentés szándéka végül Golgotává szentelte Aradot.

– Ez adott erőt a nemzetnek, hogy kitartson az ügy mellett, amiért a vértanúk életüket adták. A magyar szabadságért, a polgárosodásért folytatott küzdelem nem a nyílt harctéren ugyan, de folytatódott. Tisztelt egybegyűltek, tudatosítanunk kell önmagunkban, hogy mi ma azért állhatunk itt, mert vannak hőseink, igaz magyarok, akik az életüket is képesek voltak feláldozni egy ügyért, a haza, a nemzet védelmében. Tanuljunk tőlünk alázatosságot, és lássuk be, a cél nem mi magunk vagyunk! Tegyük magunkévá a nagy elődök hitét, és valljuk meg, nem csak az az idő számít, amíg ebben a testben, ezen a Földön élünk. Részei vagyunk valami sokkal nagyobbnak, valaminek, ami felettünk áll, melynek igenis terve van velünk. Senki nem élt, senki nem halhat hiába. Ahhoz, hogy minden élet és minden halál értelmet nyerjen, méltón kell képviselnünk a szabadságharc, az aradiak örökségét. Abban az áldásos helyzetben vagyunk, hogy nem vérünket kell adnunk a nemzetért, a közösségért, csupán gondolatainkat, szavainkat, tetteinket. Ezt viszont kötelességünk megtenni. Legyünk jelen, vegyünk részt mindennapjaink alakításában, mert ha mi nem döntünk, a történelem nem áll meg, más dönt helyettünk. Meg kell tehát értenünk az idő szavát, a cselekvésre való idő soha nem a holnap, mindig a most! Csak így tudunk megágyazni a következő nemzedéknek – fogalmazott Szerda Balázs.

A megemlékezést az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör tagjai, Gál Noémi és Deák Evelin szavalók, valamint a Dúdoló énekcsoport tagjai tették ünnepélyesebbé. A megemlékezés végén a jelenlévők elhelyezték a kegyelet virágait az emlékműnél.