Tóthfalu, a horgosi Túró-tanya és kishegyesi Kátai-tanya után az idén, immár sorrendben nyolcadik alkalommal, az óbecsei Pannónia center adott otthont a Vajdasági Népzenész Találkozónak, amelynek szervezője a Juhászok Civil Szervezet volt. Az eddigi években január elején tartják meg a rendezvényt, de most a vírus-járvány miatt most került rá sor. A három nap alatt, május 7-e és 9-e között, mintegy negyven vajdasági népzenész vett részt a találkozón, ahol pénteken elsősorban a tamburásokra és a vajdasági népzenére, szombaton pedig a vonósokon és szatmári népzenén volt a hangsúly fektetve.
– Előadásokat, gyakorlati képzéseket és kerekasztal beszélgetést tartottunk. Ezen felül a népzenei rendezvényeink, a képzések és fesztiválok, illetve koncertek, táncházak, táborok és kiadványok is szóba kerültek. Az első nap a vajdasági népzenéről, illetve a tamburamuzsikáról szólt. Jelen voltak a csantavéri tamburások, Bolyos Mikiék Péterrévéről, illetve a Fokos és a Juhász zenekar tagjai is. Juhász Gyula tartott előadást a vajdasági népzenei gyűjtésekről, majd pedig Keszég Ákos és Szerda Balázs a törökkanizsai és az óbecsei népzenei hagyatékról beszélt-mondta Juhász Gábor, a szervezők egyike, aki azt is hozzátette, hogy a pénteki napon mintegy húsz fő vett részt a találkozón.
A Pannónia center elnyerte a résztvevők tetszését, hiszen egy tökéletes helyszínnek bizonyult a találkozó lebonyolítására. Az előadóteremben, az előadások alkalmával, mindenki elfért, de vannak különböző kisebb helyszínek is, ahol lehetett kis kamarazenélést tartani és a szálláshelyek is kiváló állapotban vannak.
– A Fokos zenekar által kiadott törökkanizsai és óbecsei népzenei hagyatékokról beszéltünk Keszég Ákos barátommal a résztvevőknek, illetve nem is annyira a kiadványokról, hanem inkább arról, hogy miként gyűjtöttük össze az anyagot. A hangsúlyt a személyes élményekre fektettük, hiszen azt szerettük volna kihangsúlyozni, hogy a népzenegyűjtés nem egy „véges dolog”, hanem igenis ma is, ha nyitott szemmel járunk, akkor találhatunk olyan képviselőit ennek a letűntnek hitt kornak, akik itt élnek közöttünk és képviselik azt az értéket, amit mi színpadra állítunk vagy képviselünk egy-egy muzsikálás alkalmával. Mindenkit arra buzdítottunk, hogy a „saját háza táján”, a saját szűkebb régiójában végezze el ezt a munkát. Természetesen mi sem fejeztük be, szeretnénk még kiadványokat készíteni, ha az időnk engedi. Elmondhatom, hogy nagyon kellemes kis kerekasztal-beszélgetés kerekedett a dologból, hiszen mindenki megosztotta a saját tapasztalatát. Ha sikerült általunk „elültetni a bogarat” a résztvevők fülében, akkor már sikeres volt ez az előadásunk-mondta Szerda Balázs, a Fokos zenekar vezetője.
A résztvevők szerint a zenésztalálkozó kötetlen, barátkozásról is szól, ahol rég nem látott ismerősök is összejönnek. Vajdaság minden tájáról, Szabadkától és Hajdújárástól egészen Temerinig és Pancsováig voltak résztvevők. A budapesti Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla programja és a Csoóri Sándor program támogatásával megvalósult rendezvényen, a barátkozás mellett szakmailag is képezték magukat a résztvevők.
– A szombati nap elsősorban a vonósokról szólt, hiszen mondhatom, hogy a szombati napra kicserélődtek a résztvevők, a tamburások helyett a vonós-zene iránt érdeklődők jelentek meg, többek között a temerini Berbence zenekar, a pancsovai Csörömpölő zenekar, illetve a Fokos és a Juhász zenekarok mellet a szabadkai Duhaj zenekar tagjai is megjelentek, valamint fiatalok is csatlakoztak hozzánk. A szakmai részben Árendás Péter, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem adjunktusa a szatmári népzenéről, illetve a szatmári adatközlőkről tartott egy érdekes előadást, majd pedig Halmos Attila, a Tükrös zenekar prímása tartott előadást szatmári mesterkurzust tartott. Ők ketten a legrégebben kutatják ezt a zenét, már a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években sok zenét gyűjtöttek össze erről a vidékről és külön lemezt is adtak ki a szatmári bandákról. Az esti program pedig az örömzenélésről szól, és az együttmuzsikálás sem marad el.
