Milyen gyerekkel foglalkozik az egyesület?
– Az idén negyven hátrányos helyzetű és/vagy tanulási nehézséggel küzdő gyereket karoltunk fel, velük minden kedden több helyszínen is foglalkozunk. Ők jutnak el aztán a táborba is, ami nekik óriási dolog, hiszen sokan közülük még a szomszéd településre sem jutottak el soha.
Milyen eredményeket érnek el velük?
– A heti foglalkozásoknak köszönhetően mind a tanulásban, mind a beilleszkedésben és a tisztálkodási szokásokban komoly eredményeket érünk el velük. A gyerekek rendszeresen járnak iskolába és a foglalkozásokra, és ezáltal nemcsak az ő életük változik meg, de a szüleiké is, akik olykor velük tartanak a foglalkozásokra. Sok pozitív példával rendelkezünk, vannak az egykori gyerekeink között már olyan középiskolások is, akik ma már a segítőink.
Elkeserítő statisztikai adataik vannak, ezek miről árulkodnak?
– Az egyesület adatai szerint a község területén 961 gyerek szorulna komolyabb támogatásra, ennyien vannak halmozottan hátrányos helyzetben – rájuk nagyon nehéz sors vár.
A szegénység mértéke lesújtó, ez a közösség önerőből nem tud ebből kiszakadni. Sok olyan család van közöttük, amely ki akar törni, és az egyik szülő már elment külföldre, de ez azt jelenti, hogy hamarosan követni fogja az egész család. Egy másik adattal is tudok szolgálni: az óvodával, az Egészségházzal és a Szociális Védelmi Központtal közösen jutottunk el ahhoz az információhoz, miszerint a községben 47 gyerek nem indult el a kötelező óvodába, ebből 23 család Óbecsén volt, és közülük 22 ma már nem él itt. (A településeket most járják be a munkatársaink.) Ez döbbenetes adat, amit nagyon komolyan kellene venni. Létezik egy helyi gyermekjóléti akcióterv és pontosan tudjuk, mi a megoldás. A probléma szőnyeg alá söprése jogosan veti fel a kérdést: érdeke-e a döntéshozóknak ennek a problémának a felszámolása? Akad persze pozitív példa is: az egyik család házhoz jutott a Prosperitati pályázata révén – nagyon remélem, hogy több ilyen is lesz.