Szombaton este óriási tömeg köszöntötte a szabadkai városházával szemben fekvő kék szökőkút előtt a város büszkeségét, a riói olimpia első szerbiai aranyérmesét, Davor Štefaneket. A kötöttfogású birkózók 66 kilós súlycsoportjának olimpiai bajnoka tiszteletére meghirdetett népünnepélyre több ezren sereglettek össze, kellemes nyáresti enyhületben várta mindenki, hogy a 2014-es világbajnokság után az idei olimpián is diadalmaskodó sportolót láthassa. Először Szabadka egyik kedvelt énekese, Štefanek jóbarátja, Dušan Svilar lépett ki a városháza balkonjára, a harmadik dalát már vele énekelte a tömeg, megadva az alaphangot a bajnok színre lépésének.
Amikor Svilar után Štefanek és edzője, Sreten Damjanović jelent meg a balkonon, tomboló éljenzés tört ki, „Davor, Davor, Davor” – kiabálták az emberek szinte egy torokként. „Önök előtt nagyobb a lámpalázam, mint az olimpián volt. Szabadkának vannak a legjobb sportolói a világon, és nem csak a birkózók között. Köszönöm a végtelen támogatást, és hadd mondjak hálát a Spartacus Birkózóklubnak is, hogy visszafogadott. Megígértem, hogy éremmel térek haza, és betartottam a szavam, remélem, mindannyian élvezték a birkózásaim. Még nem vagyok tisztában azzal, mit is vittem véghez. Nyilván kell majd pár hónap, hogy felfogjam. Ez valami különleges, minden sportoló álma” – hangzottak el az augusztus 16-án aranyérmessé vált birkózó első mondatai, akihez később csatlakoztak a családtagjai, anyja, Gyöngyi, apja, Damir, bátyja, Daniel, kedvese, Dolores, illetve jó néhány barát is. A szűnni nem akaró taps és az újra meg újra feltörő éljenzés közepette Štefanek újabb ígéretet tett, az aranykollekcióból egyedül hiányzó Európa-bajnoki címet is Szabadkára kívánja hozni:
„Mindig is azt mondtam, hogy jobb szeretnék lenni az edzőmnél, de csak most, amikor azt hihetném, túlnőttem rajta, most fogom föl, hogy soha nem lehetek jobb nála, mert rengeteg munkára van szükség ahhoz, hogy olyan bajnokokat neveljen ki valaki, mint amilyeneket ő nevelt ki. Nem is egyet, sokat. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy ennyien eljöttek köszönteni engem. Jövőre Újvidéken vagy Belgrádban rendezik meg az Európa-bajnokságot, megígérem, hogy mindent megteszek, hogy onnan is aranyéremmel térjek haza. Világbajnok és olimpiai bajnok vagyok, de Eb-ről csak két második és két harmadik helyem van, a legfényesebb érmet is akarom.”
Davor Štefanek remekül dolgozott az olimpiai szőnyegeken, veretlenül jutott be az örmény Migran Arutyunyan elleni döntőbe, ahol nagyobb harci kedvének, támadóbb hozzáállásának köszönhetően győzött, és negyven év után aranyérmet szerzett a szerbiai birkózásnak – előtte a szintén szabadkai Momir Petković diadalmaskodott az 1976-os montreali játékokon.
