Az autóbusz állomáson vannak a befogadóközpont helyett
Habár a hét eleje óta elenyésző számban érkeznek migránsok a szabadkai autóbuszállomásra, a buszállomás közvetlen közelében lévő ház kapubejárata még mindig fel van szórva mésszel, az elmúlt hetekben, hónapokban ugyanis a buszokkal érkező menekültek nemegyszer nyilvános vécének nézték a békés kapualjat, és éjszakánként itt végezték kis- és nagydolgukat. A buszállomás parkolója melletti első ház lakóit azonban más bosszúság is érte, hiszen a parkolóban időző migránsok a szemetüket egyszerűen átdobták az udvarukba, és az utcára néző ablakpárkányokon is rendszeresen otthagyták az üres üdítősüvegeket vagy más szemetet.
Anna néni mésszel szórta be a bejáratot
Pertič Anna egyike az itt lakóknak, és hosszú ideje kénytelen eltűrni az ehhez hasonló kellemetlenségeket. Mint mondja, már többször riasztották a rendőrséget, de hasztalan, egyedül akkor jöttek ki helyszínelni, mikor a mellettük lévő trafikot feltörték, megrongálták, és mindent elvittek, amit csak értek.
– Most nincsenek annyian, meg akik érkeznek, a befogadóközpont felé indulnak, úgyhogy most mi is kicsit nyugodtabbak vagyunk, de például nyáron szörnyű volt a helyzet. Elviselhetetlen volt a bűz, azért is döntöttünk úgy, hogy leszórjuk mésszel a kapu előtti járdarészt. Mit is tehettünk volna? Nem lehetett velük mit kezdeni, rengetegen voltak, és ha hívtuk is a rendőröket, ők se tudtak mit kezdeni a helyzettel, csak áthajtottak itt, hátha ezzel elriasztják őket. Mi meg félünk rájuk szólni, így aztán kénytelenek voltunk tűrni. Az udvarba is nagyon sok szemetet átdobáltak a parkolóból. Ahogy leszálltak a buszról, már kapták is az élelmiszercsomagot, amit gondoltak, kiszedték belőle, ami viszont nem tetszett nekik, azt áthajították a kerítésen, úgyhogy azt is gyorsan össze kellett szedni, nehogy elkezdjen büdösödni.
A nyugdíjas asszony elmondta, hogy nemcsak a kapualjat piszkították össze a menekültek, hanem az ablakában is rendszeresen otthagyták a szemetüket, sőt többször be is kopogtak hozzá az ablakon fiatal férfiak, de egyszer sem mert kinézni. Habár csökkent a menekültáradat, és az utóbbi két héten nem gyalázták meg ilyen módon a kapubejáratot, az ott lakók még mindig felszórják mésszel ezt a területet, sőt a parkolóval szomszédos udvar hátsó részében lévő kerítés melletti részt is, mert azt sem kímélték a migránsok. Pertič Anna, akit az elmúlt időszakban számos kellemetlenség ért, és az éjszakái nemegyszer félelemben teltek, úgy véli, a befogadóközpontban lenne ezeknek az embereknek a helyük és nem az utcán.
Szeptember végén polgárok egy csoportja a www.gopetition.com internetes oldalon https://www.gopetition.com/petitions/peticija-meštana-subotice-prema-migrantima-i-azilantima.html cím alatt aláírásgyűjtésbe kezdett. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy az illetékesek Szerbiába, s így a Szabadkára érkező migránsok szabad mozgását a hazai törvénnyel és a nemzetközi normákkal összhangban korlátozzák a befogadóközpontok területére.
Sikerült utolérnünk a petíció egyik kezdeményezőjét, bár a nevét nem vállalta, elmondta, az utolsó csepp a pohárban az a múlt heti incidens volt, melynek során két fiatal menekült férfi fényes nappal megtámadott egy kiskorú lányt. Ez késztette őket arra, hogy megfogalmazzák a petíció szövegét, és a helyiek támogatását kérjék hozzá. Ha sikerül elegendő számú aláírást összegyűjteniük, az illetékes döntéshozókhoz fordulnak majd.
Jelenleg 606 aláírója van a petíciónak, és mintegy kétezren fejezték ki tetszéssel támogatásukat a közösségi oldalon, ez azonban még messze nem elegendő ahhoz, hogy további lépések szülessenek az ügyben.
– azt hittük, hogy sokkal nagyobb támogatottsága lesz a petíciónak, és bár örülünk, hogy nagyjából kétezren lájkolták a kezdeményezést, akkor segítenének igazán, ha aláírnák a petíciót. Megjegyzem, azzal, hogy valaki lájkol egy bejegyzést, vállalja a nevét is, tehát ilyen módon a petíciót is aláírhatja. Egyelőre hagyunk időt és teret a petíciónak, nem sietünk sehová, és bízunk abban, hogy további aláírók is lesznek. Egyelőre nem tudnám megmondani, mi az a szám, amivel elégedettek lennénk, s amivel már az illetékesek elé állnánk. Meglátjuk, mit hoz a következő időszak. Annak örülök, hogy az aláírók között a szabadkaiakon kívül más városokban, sőt más országokban élők, valószínűleg kivándorolt szabadkaiak is vannak, s reméljük, hogy nem állunk meg a hatszáz támogatói aláírásnál.
A petíció elindítói azt szeretnék, ha a hozzánk érkező menekültekre ugyanazok a szabályok vonatkoznának, mint mindenkire, aki papírok és engedély nélkül tartózkodik egy adott országban, s nem járkálhatnának kedvükre a városban mindenféle ellenőrzés nélkül. A befogadóközpontban másrészt megvan mindenük, azaz tisztálkodhatnak, tető van a fejük felett, kapnak enni, és nekik is jobb, hogy ott tartózkodjanak, ahová legnagyobb eséllyel befutnak az őket érintő információk, a város polgárai pedig nagyobb biztonságban éreznék magukat.
A középiskolás Özvegy Noémi mindennap ingázik Horgos és Szabadka között, s naponta találkozik migránsokkal. Mint mondja, nagyon fél tőlük, egyedül már sehová sem mer menni, barátokkal vagy a szülei kíséretében lép ki az utcára.
– Minden este sétálok egyet a kutyámmal, és nagyon zavar, hogy amikor Horgos központjába érek, fütyülnek a kutyámnak, nekem pedig angolul mindenfélét odakiabálnak. Félek tőlük, egyedül már nem nagyon merek sétálni a faluban. Kamráson a kutat tönkretették, az egész erdő tele van szeméttel, arra már nem is megyünk, de egyébként kíséret nélkül nem megyek sehová. Éppen ott szállnak le a buszról ahol én, és a mi utcánkon keresztül mennek a határra, úgyhogy sokszor körbemegyek, mert húsz-harminc férfival nem merek megtenni még egy pár perces utat sem – mondta a fiatal lány, hozzátéve, mindenképpen támogatja az ötletet, hogy a menekültek a befogadóközpontokban maradjanak.
