Az idei palicsi Szüreti napokon az év borásza címet Hompot Miklós érdemelte ki, aki hét évvel ezelőtt telepítette első szőlőtőkéit Ludason, s akinek, bevallása szerint, még mindig rengeteget kell tanulnia, hogy kiérdemelje a borász elnevezést, ugyanakkor az elismerés mindenképpen megerősíti abban, hogy jó úton halad és hogy az emberek kezdik értékelni a munkáját, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy nem borásznak készült, hanem a vendéglátóiparban szeretett volna sikereket elérni.
Hompot Miklós első generációs borász, s bár borászmérnöki végzettséggel rendelkezik, szerinte ez a szakma nagy alázatot kíván és évtizedek kellenek ahhoz, hogy valaki valóban borásznak nevezhesse magát. Mint mondja, ma már ugyan minden tudást el lehet sajátítani az internet révén, de tény, hogy az öregek tudása sokat számít, s bizonyára nem követett volna el bizonyos hibákat, ha lett volna valaki, aki tapasztalataival segíti az indulásnál.
Hompot Miklós titkos álma, hogy pezsgőt készítsen egy rizling alapborból (Fotó: Molnár Edvárd)
– Több hullámban történt a telepítés Ludason és Noszán, s most már két és fél hektáron van szőlőnk. Az első szőlőültetvényt 2009 végén telepítettük, de nem volt meg a tapasztalat, hogy ezen a vidéken mit érdemes telepíteni, ezért a saját ízlésem alapján válogattam ki a fajtákat. Elsőként cabernet sauvignont, sauvignon blanc-ot és kékfrankost ültettünk, s szerencsére ezek a fajták jól is érzik magukat ezen a területen, azonban a következő évben rizlinget ültettünk, amiről kiderült, hogy nem volt a legjobb választás erre a talajra. Mára eljutottam a felismerésig, hogy elsősorban helyi fajtákat kell telepíteni, így azóta kadarkát, kövidinkát is ültettünk, s igyekszem a hazai és világfajták közötti egészséges egyensúlyra törekedni, hogy mindenféle ízlésnek meg tudjunk felelni. Az első szüretünk 2013 volt, vagyis az idei évvel együtt mindössze négy szüretet tudhatunk magunk mögött a telepítés óta, azzal, hogy a 2014-es év katasztrofális volt a csapadékos időjárás miatt. A termés minősége minősíthetetlen volt, ezért bor sem készült belőle. Az ilyesmit nem lehet előre látni, viszont egy-egy ilyen év anyagilag nagy problémát jelenthet egy borászatnak, ezért is vallom azt, hogy az a legjobb, ha az ember több lábon áll, s ne csak ez az egy bevételi forrása legyen, bár nem titkolt vágyam, hogy egyszer ez a pincészet legyen a család fő tevékenysége. Addig azonban még sok év áll előttünk.
A Hompot-borok ízvilágában is felfedezhető a hely jellege, a tópart mikroklímája, annak ellenére, hogy kívülről irányítani kell a folyamatot, Miklós a borok készítése folyamán a természetességre törekszik, semmilyen aromát vagy adalékot nem tesz hozzá, hanem mint fogalmazott, igyekszik kedves, bájos borokat előállítani. Persze ez még mindig a tanulás és kísérletezés ideje, hiszen az előző év tapasztalatait felhasználva a következő évben egy picit máshogyan készíti a bort, de maga a szőlő is minden évben más, s ezeket a fortélyokat csak hosszú évek munkájával lehet elsajátítani. Boraik között jelenleg megtalálható a cabernet sauvignon, van kékfrankos vörös bor, cabernet franc, aminek az idén volt az első szürete és még másfél év kell, hogy ebből bor legyen, emellett a portfólióban szerepel még két fehér bor, a rizling és a sauvignon blanc, valamint kékfrankosból készítenek rozét.
Tavasztól a ludasi pincészetben borkóstolókat fognak tartani (Fotó: Molnár Edvárd)
– Az idén már szüreteltünk kövidinkát, kadarka pedig talán jövőre lesz. Ezek főleg száraz és félszáraz borok, mivel természetes folyamatában a bor mindig száraznak erjed ki, ugyanakkor a fogyasztói ízlés miatt elengedhetetlen, hogy félédes és édes borok is szerepeljenek a kínálatunkban, ezért a télen cserszegi fűszerest telepítünk majd, amiből félédes fehérbort készítünk majd a jövőben, de van egy titkos álmom is, mégpedig szeretnék pezsgőt készíteni egy rizling alapborból. A Hompot-pincészet borai jelenleg a Klein House-ban találhatók meg, és bár el kell telnie valamennyi időnek, hogy egy bizonyos szintet tudjon tartani az ember és nevet szerezzen, ami lehetővé teszi, hogy kereskedelmi forgalomba is kerüljön egy-egy bor, már dolgozunk azon, hogy több palicsi és szabadkai kisbolt polcain is ott legyenek a boraink és azon is, hogy vendéglőkbe is bejuttassuk a borokat. Emellett jövő tavasztól egy exkluzívan kialakított helyiséggel várjuk a borkedvelőket a ludasi pincészetünkben, ahol borkóstolókat fogunk tartani, illetve ugyanitt idővel egy halászcsárda jellegű étterem is beindul majd, ami ötvözné a szegedi halászcsárdák hangulatát egyfajta világkonyhával, s ezzel az én vendéglátóipari terveim is megvalósulnának.
Hompot Miklós szerint a helyi borkultúra a fesztiváloknak és különféle promócióknak köszönhetően érezhetően fejlődött, és az elmúlt tíz évben néhány nagy borászat is megjelent, mely húzza magával a régiót és a kisebb pincészeteket, azonban térségünkben még mindig nagyon gyerekcipőben jár a borkultúra. Mint mondta, reméli, hogy valóban megindulunk a minőségi borfogyasztás útján, mely valamennyivel többe is kerül, s nem az olcsó lőréket fogyasztjuk. Másrészt viszont a kis családi, pár száz tőkés gazdaságok sorra szántják be az ültetvényüket, mert nem tudják a szőlőjüket értékesíteni, és ez mérgezi a borkultúrát, mert véges számú szereplőre fog redukálódni a piac, s lesz tíz-tizenkét borászat, a többiek pedig eltűnnek.
– A vidék borászatának jövőjét illetően azt kell mondanom, hogy az egymással való versengést nem engedhetjük meg magunknak, ugyanis van egy nagy szereplője a piacnak és ez a tizenvalahány kis szereplője, ugyanakkor az is tény, hogy minden szakmabeli egy kicsit művész és félti a saját dolgait, az önállóságát. Szerintem nagyon fontos, hogy összefogjunk, hiszen a közeljövőben nagy pályázatok kerülnek kiírásra, melyek azt célozzák, hogy egy iparág vertikálisan és horizontálisan is összefogjon, s aki komolyabb fejlesztéseket tervez, annak a többiekkel való együttműködésben kell gondolkodnia.
