A játékban rejlő öröm, szórakozás és nem utolsósorban a gyors pénzszerzés lehetősége vezeti az ember lépteit a játéktermekbe, fogadóirodákba, melyek szinte gomba módra szaporodnak Szabadkán. Ez még persze nem jelenti azt, hogy az emberen egy napon biztosan úrrá lesz a játékszenvedély, azt sem lehet azonban tudni, ellenőrzés alatt tartható-e a játék alatt átélt boldogságérzet vagy a nyerés utáni vágy.
A gazdaságilag gyenge országokban, az elszegényedett lakosság körében a kisebb-nagyobb összegek megnyerésének lehetősége miatt a játéktermek és fogadóirodák hatalmas népszerűségnek örvendenek, s így van ez Szabadkán is. A szerencse forgandó, és bár néhányszor mindenkinek lehet szerencséje, és nyereménnyel távozhat, a végső és abszolút nyertes mindig a ház. A kisebb nyeremények azonban arra ösztökélik az embert, hogy bízzon a szerencséjében, és újabb, sokszor egyre nagyobb összegekben játsszon, ha elveszíti őket, mindenáron vissza akarja nyerni, s miközben lázban tartja a játék izgalma, észrevétlenül játékfüggővé válik, adósságokba veri magát, elúszik a vagyona, szétesik a család, és ha már kilátástalannak érzi a helyzetet, az öngyilkosságba menekül.
Dr. Sági Zoltán, a Szabadkai Közkórház neuropszichiátere elmondta, mostanában kezdett aktuálissá válni a játékfüggőség, hiszen társadalmunk és a gazdaság most jutott el arra a szintre, hogy az embereknek lehetőségük van játszani, a profitorientált játékbarlangok pedig a játékban meglévő örömforrással élnek vissza.
– Függőségről akkor beszélünk – legyen szó valamilyen szerről vagy éppen a játékról – amikor folyamatosan növelni kell a mennyiségét, hogy elérjük a kívánt hatást, vagyis a boldogság, eufória érzését, és amit folyamatosan használunk valamilyen egyensúlyi állapot megtartása érdekében. Kezdetben ez mindig ártatlan szórakozásból indul ki. A játék örömét mindenki megtapasztalja gyerekkorában, játék közben felnőttként is megfeledkezünk a külvilágról, megszabadulunk a gondoktól, és egy nyugodt, oldott állapotba kerülünk. Ezt az örömérzést azonban ösztönösen szeretnénk meghosszabbítani, ezért egyre többet játszunk. A számítógépes játékok is valahol ide tartoznak, viszont a játéktermekben ennek már anyagi vonzata van, miközben elmarad annak reális megélése, hogy mennyit költök arra, hogy jól érezzem magam. Ez egy hasadt állapot, mert a játékfüggő jól érzi magát, és nem érzi azt, hogy ezt kezelni kellene, mert ez kóros, és a rombolás irányába halad, miközben függőségének egyre komolyabb anyagi oldala van, s olyan mértéket ölt, amit az illető már nem tud egymaga megoldani, sőt elég gyakran egyéb függőség, például alkoholproblémák tetőzik a helyzetet – magyarázta a szakember.
A pszichodinamika szerint a függővé válók esetében jelen van egy fel nem dolgozott, ki nem nőtt elsődleges tárgykapcsolat-függőség, ami mindannyiunk életében az édesanyánkkal való kapcsolat, s ez egyensúlyt, boldogságérzetet ad. Amennyiben az egyén biológiailag felnőtté válik, az érzelmi leválás azonban nem történik meg, ez eredményezi azt, hogy folyamatosan kutat olyan források, szerek után, amelyek megadják azt a boldogságot, amit az illető az elsődleges tárgykapcsolatban nem tud megkapni, s ez vezet függőség kialakulásához.
A családokban, ahonnan kikerülnek a függők, a legtöbbször van egy minta, például alkoholizmus, munkafüggőség, játékszenvedély, amely mindenképpen fogékonyabbá teszi az illetőt, a kamaszkor alatt pedig – amely a legérzékenyebb és legelveszettebb időszak az ember életében – általános érzelmi káosz van, és mindenáron szeretnének valamilyen viselkedési formához, csoporthoz, mintához tartozni, így könnyen a játék rabjai lehetnek. Nem csak a tárgykapcsolati függőségben megjelenő problémák vezethetnek függőséghez, sokszor egyéb lelki problémák is állnak a háttérben. Minél jobban fáj valami, annál inkább keressük a módot, hogy enyhítsünk rajta, vagyis a sikertelenséget, frusztrációt, lelki traumát, magányt az illető játékkal próbálja gyógyítani.
– Hogy a lakosság hány százaléka játékfüggő, arról nincsenek adataim, a tapasztalat azt mutatja, hogy a játékfüggőség elsősorban a 20 és 30 év közötti korosztályt érinti, amikor a személyiség már kialakult, nehéz azonban a realitásokkal egyensúlyba kerülni. Itt figyelembe kell venni a társadalmi értékrendszert, az egzisztenciális félelmeket, a párválasztási kudarcokat, s ha az energiáját nem tudja az egyén ezek felé irányítani, akkor kialakulhat a függőség, ami valójában pótcselekvés. Nemcsak tetemes anyagi károkkal jár a játékfüggőség, hanem az emberi kapcsolatok is leépülnek. A függő egyre kevesebbet jár társaságba, egyre kevesebbet beszél magáról, zárkózottá válik, elhanyagolja a gyerekeit, a családját, barátait, a munkáját, és hogy adósságait visszafizesse, nem ritkán bűncselekményeket követ el. A környezet akkor kezdhet gyanakodni, ha a kapcsolattartásban változást észlel, vagyis ha az egyén hirtelen saját világába fordul. Ilyenkor érdemes odafigyelni az illetőre, beszélgetni vele, s beszélni arról, mi történik vele, a játékfüggőnek pedig tudatosítania kell magában, hogy mi történik vele, és szakember segítségét kell kérnie.
Sági Zoltán elmondta, a függőség kezelésénél legtöbbször megjelenik egyéb pszichotrauma, szorongás, fóbia, kényszeresség, depresszió, amit úgyszintén gyógyítani kell gyógyszerrel vagy egyéb terápiával, de volt olyan esete, amikor a páciense szerelmes lett, és ezáltal olyan érzelmi támaszra lelt, amely értéktelenítette a játékszenvedélyt. Hozzátette, a játékszenvedélyből sem lehet teljesen kigyógyulni, ahogy más függőségből sem, de kontroll alatt lehet tartani, s egy jól funkcionáló pszichés állapotot lehet létrehozni, de csak akkor, ha nem hagyjuk szó nélkül a függőség problémáját.
