Mintegy tíz centiméter vastag jégréteg borítja a Ludasi-tavat, így javában folyik a kézi nádvágás, azonban maga a nád nem jó minőségű, így egy részét levágják, egy részét pedig felgyújtják. Mivel az elmúlt két-három évben nem fagyott be a tó, így a kézi nádvágás is szinte teljesen elmaradt, a gépi vágást pedig az illetékesek nem engedélyezték.
A nádvágás karácsony tájékán veszi kezdetét, amikor a szárakról lehullik a levél, és akár száz napig, azaz a vegetáció kezdetéig is eltarthat. Azért van szükség a nádvágásra, mert ha nem vágják le, az a rengeteg tonna biomassza belerothad a tóba, iszap képződik, metán szabadul fel és elveszi az élővilágtól az értékes anyagokat, többek között az oxigént.
Kovács P. Lehel, aki maga is nádvágással és feldolgozással foglalkozik, elmondta, a hozzá nem értés és a nemtörődömség oda vezetett, hogy túl sok és öreg a nád a Ludasi-tó körül, a speciális természeti rezervátum elhanyagolt, a tó vize szennyezett és emiatt az élővilág is veszélyben van, azaz a végén a tóban nem lesz hal és a madarak sem jönnek ide költeni.
– Itt valamikor öt család a halból élt, ma meg lehet nézni, mekkora a halállomány a Ludasi-tóban. Elárulom, szinte nincs benne hal. Hagyták, hogy a nád elszaporodjon, évek óta nincs vágva, mert mint mondták, csak kézi vágást engedélyeznek, de ha nincs jég, nem is lehet a nádat vágni, másrészt kézileg képtelenség akkora területet megtisztítani, mint egy géppel. Nekem azonban hiába van nádvágó gépem, amivel a vízbe is be tudok menni, nem engedik, hogy segítsek, amivel nemcsak a tó állapotán javítanánk és rendezettebbé tennénk a környéket, hanem a nád feldolgozásával legalább tíz munkahelyet teremthetnék. Úgy hallottam, hogy a várossal majd vetetnek egy Amfibia kombájnt, amivel a tóból kiszedik a hínárt meg a nádat, de arra már nincs ötletük, hogy mit fognak vele kezdeni – mondta Lehel.
Hozzátette, amióta nincs hal a tóban, sirályok sincsenek, a nád közé a madarak sem fészkelnek be, mert a környezet már számukra sem megfelelő, az avas nádba ugyanis nem megy a madár. Az sem elhanyagolható, hogy mindez az ivókutak vízminőségére is kihat. Éppen ezért nem érti, miért nem engedik neki sem a tóban, sem a parton a nádvágást, illetve olyan lehetetlen feltételeket szabtak, hogy azt szerinte nem lehet úgy csinálni, pedig minden szempontból nagy jelentősége lenne a nádvágásnak. Rámutatott, sajnos a tó állapotát tekintve önmagában ez sem ér sokat, ameddig a szennyvíz a Ludasi-tóba folyik. Tavaly nyáron készített néhány fényképet, ahogy a hídnál haltetemek, műanyag hulladék és mindenféle szemét gyűlt össze, amitől az egész környék bűzlött, és a víz felszínén pedig habos zöldes réteg úszkált. Elmondta, az ellen nem tesznek semmit, hogy a szennyvíz belefolyik a tóba, de a helyieknek nem engedik, hogy ültessenek, mert permeteznének, s a vegyszerek károsan hatnak az élővilágra. Lefényképezte azt is, ahogy a tónál lévő móló deszkái több helyen beszakadtak, s a mai napig nem javíttatták meg az illetékesek, és hogy a hídnál a nád behajol az útra, veszélyeztetve a közlekedést, azonban levágni senkinek sem volt szabad.
Mivel a Palicsi-Ludas Közvállalat gazdálkodik itt, ők felügyelik, óvják a természetvédelmi területet, ezért Kovács többször is levelet intézett a vállalat vezetőségéhez, valamint a polgármesterhez, sőt még a VMSZ szabadkai szervezetéhez is, melyben szabadkai polgárként panaszt tett a Palics-Ludas és a Park Palics vállalatok tevékenysége miatt, melyekkel tönkreteszik a környék természeti adottságait és a helyi lakosság gazdaságát.
Habár mintegy két hónappal ezelőtt sikerült Maglai Jenővel megbeszélést folytatnia, akinek elmondta észrevételeit, megmutatta a tóba folyó szennyvízről készített fényképeket, és felajánlotta a segítségét, azonban egyelőre semmi sem történt az ügyben.
– Itt van, a miénk, minden évben újra termelődik, ha kultiváljuk, azzal csak jót teszünk a tónak és az élővilágnak. A nád feldolgozásával egész évben munkahelyeket biztosíthatunk, amivel pedig itt tarthatjuk az embereket, akik most sorra költöznek külföldre, maga a nád pedig egy olyan anyag, mely nem képez hulladékot. A szálakból készíthetünk nádszövetet, vagyis stukatúrt, préselt nádlemezeket az építőipar részére, ami kitűnő hőszigetelő, nádtetőket készíthetünk, és a hulladékból brikettet, pelletet lehetne készíteni. Ezekre lenne piac, de már két külföldi befektető abba is hagyta itt a tevékenységet, mert hiányzott az együttműködési készség a Palics-Ludas részéről, pedig itthon és külföldön is van kereslet a nád iránt. Ez egy olyan gazdasági és turisztikai potenciál, amelyet nem engednek kihasználni, miközben hagyják tönkremenni a tavat és pusztulni az élővilágot – állítja Kovács P. Lehel.
