Ez a hét a kártyázás jegyében telik a ludasi Gulyás Csárdában, ahol ismét megrendezték a már hagyományos kártyaversenyt. Az asztalokon kikészített kártyapaklik várják a versenyzőket, akik egész héten az esti órákban kezdenek gyülekezni, s ahogy érkeznek, úgy ülnek le játszani, s kártyáznak akár éjszakába nyúlóan is, hiszen a jó társaság és a játék öröme mellett a legjobbak serleget is hazavihetnek.
Ezen a vidéken nagy hagyománya van a kártyának, azelőtt farsang idején vagy a disznótor után az emberek esténként összejöttek és játszottak. Már csak azért is farsangkor aktuális a kártya, mert télen, vagyis hó és fagy idején a kinti munkákra sincs lehetőség, és ilyenkor az embereknek is több idejük van a játékra. Annak idején Róka Károly indította útjára Hajdújáráson a kártyaversenyt, melyhez csatlakoztak a környékbeli falvak is, ilyenkor hatvanan-hetvenen is összejöttek, és három hétig is eltartott a verseny, de mára a kártya veszített népszerűségéből, egyre kevesebben lelnek benne tartalmas szórakozást, főleg a fiatalokat nem érdekli. Gulyás Péter, a Gulyás Csárda tulajdonosa szerint ennek egyik oka talán abban keresendő, hogy azelőtt nem volt tévé, számítógép, internet, de ma már a fiataloknak érdekesebbek ezek a programok, mint, hogy a családdal vagy a társasággal leüljenek kártyázni, s ez az idei részvételen is meglátszott.
– Most már sokkal kevesebben vagyunk, és egyre kevesebb a fiatal. A modern világ elfordítja az embereket az ilyen jellegű szórakozástól, de sokan arra hivatkozva mondták le a részvételt, mert most enyhe az idő, és tudnak kint dolgozni, ezért Topolyáról például senki sem érkezett, viszont jöttek Kelebiáról, Királyhalmáról és Csantavérről is. De talán a pénztelenség is közrejátszik. Minden esetre az idén a megszokottnál kevesebb versenyzőnk van, és sajnos egyáltalán nincsenek hölgyek, pedig néhány éve még női csapatok is voltak – tudtuk meg Gulyás Pétertől.
A kártyaverseny nevezési díja 200 dinár volt, és a négy nap alatt a snapli, a filkózás és a römi szerelmesei mérhették össze szerencséjüket, pontosabban hétfőn és kedden a snapli és a römi kapta a főszerepet, a csütörtök és péntek este pedig a filkóbajnokság napja, a hat órakor kezdődő kártyaversenyek pedig jóval éjfél után értek véget.
A versenyzők között voltak visszatérő játékosok, zömében az idősebb generációból, de az asztaloknál volt néhány fiatal is. Ők olyan kártyások, akik nem csak télvíz idején, hanem év közben is szívesen játszanak le néhány partit a családdal vagy a barátokkal, és nagy kártyásként egymást is régről ismerik.
Gulyás Mátyás például legalább ötven éve kártyázik, a faluban ugyanis a kártyázás az egyik fő szórakozás volt a vasárnapokon meg az ünnepnapokon.
– Otthon is szoktunk kártyázni, és amióta van ez a verseny, mindig részt veszek rajta. Az átlagot nézve egész jól megy, a snapliban meg a filkózásban is voltak már jó eredményeim, helyezéseim. A kártyához kell egy kis tudás is a győzelemhez, de még inkább szerencse. Az első napon közepesen jó lapjárás volt, ha ma egy kicsit jobban menne, akkor még a második vagy harmadik helyért járó serleget is hazavihetném. Majd meglátjuk, aztán meg filkózásban is próbát teszek, néhány hete a ludasi versenyen harmadik lettem, remélem itt is szerencsém lesz.
Tóháti Gábor egyike volt azoknak, akik a fiatalabb korosztályt képviselték a kártyaversenyen. Ő a römiben próbált szerencsét, s mint mondta, mivel igen szerencsés keze van, reméli, meg tudja szerezni az első helyet, rá azonban az is igaz, hogy aki szerencsés a kártyában, szerencsétlen a szerelemben.
– Sajnos a fiatalokat nem nagyon vonzza a kártya, pedig én már nyolcéves korom óta játszok, és nagyon szeretek kártyázni, sőt az egész család jó szórakozásnak tartja. Elég nagy szerencsém van a kártyában, évek óta járok versenyekre is, és talán ha egyszer vagy kétszer nem sikerült helyezést elérnem, igaz első is csak egyszer voltam. Nagyon jó érzés nyerni, most is egész jól állok, de majd meglátjuk, mi lesz a végső eredmény – mondta.
Kiss Mátyás még gyermekkorában ismerte meg a kártyajáték alapjait, s neki a szórakozás azóta is egyenlő a kártyázással, s ha úgy hozza kedvük, leülnek kártyázni a barátokkal, hiszen remek otthoni program, csak sajnos egyre ritkábban van rá alkalom, hogy egy nagy társaság összejöjjön.
– A kezdetek óta részt veszek a kártyaversenyen, de változó az eredmény. Volt, mikor nagyon jól ment, de volt már nagyon rossz a lapjárás. Minden a szerencsén múlik. Ha jó lapjai vannak az embernek, akkor könnyű nyerni, úgyhogy a legjobb jó lapjárást kívánni egy kártyásnak. Első nap a snapli nagyon jól ment, de majd meglátjuk a folytatást, a filkózás meg még előttünk van – mesélte.
