Szerbia homokba dugja a fejét, miközben három éve folyamatosan érkeznek hozzánk a közel- és távol-keleti országokból a menekültek. Pillanatnyilag hozzávetőlegesen 30 000 illegális bevándorló tartózkodik az országban. Szabadkán a Fiatalok Kezdeményezése az Emberi Jogokért elnevezésű ifjúsági szervezet vitaestet tartott a témáról. Az újságírókon kívül azonban alig volt érdeklődő. Úgy tűnik, nemcsak az állam nem hajlandó tudomást venni az országban tartózkodó menekültekről, de a lakosság se érdeklődik sorsuk iránt.
Radoš Đurović, a menedékkérők megsegítésére alakult belgrádi központ igazgatója szerint az ország a nemzetközi egyezmények értelmében köteles emberszámba venni a hozzánk érkezett menekülteket. Még akkor is, ha illegálisan tartózkodnak az országban. Pillanatnyilag 16 500-an vannak a menedékkérők listáján, ám közülük eddig csak 388-an kaptak menekültstátust.
– Nem működik a rendszer, ezért hiába az átadott kérelmek, nem arról van szó, hogy jogosulatlanok lennének a kérelmezők, hanem arról, hogy még csak meg sem vizsgálták az esetüket. A mi civil szervezetünk azt kezdeményezi, hogy a menedékkérők kapjanak egy évre szóló ideiglenes menekültstátust. Ez azt jelentené, hogy elmehetnének orvoshoz, ha az utcán igazoltatnák őket, akkor nem vinnék be őket azonnal a börtönbe, meg egyáltalán a rendszer számára láthatóvá válnának, a bankban vagy más hivatalban intézhetnék ügyeiket... Annak ellenére kezdeményezzük ezt, hogy tudjuk, sokak számára nem Szerbia a végcél. Valamennyien tovább akarnak menni a nyugati országokba, ám amíg itt vannak, addig Szerbia köteles velük emberként bánni. Franciaországban hárommillióan várnak arra, hogy átkeljenek Nagy-Britanniába. Kezdetben a francia állam szemet hunyt ügyük fölött, bízván abban, hogy majd csak szűnik a menekültáradat, és mivel ez nem következett be, ideiglenes menekültstátust adtak az ott tartózkodóknak, hogy egészségügyi ellátásában részesülhessenek, hogy emberként élhessenek – mondta Radoš Đurović.
Szabadkán és környékén három évvel ezelőtt jelentek meg az első menekültek. Azóta folyamatosan érkeznek. Az egyik fő telephelyük a város bejáratánál lévő elhagyatott téglagyár környéke, ahol a szeméttelepről összeszedett kacatokból építettek maguknak sátrat, és abban húzzák meg magukat. Két évvel ezelőtt a nagy hidegek idején a szabadkai önkormányzat a használaton kívüli, palicsi Fontana vendéglőben helyezte el őket, a Vöröskereszt pedig főzött rájuk. Akkor attól tartottak, hogy azok, akik az erdőkben bujkálnak, megfagynak. A közelmúltban, december 29-én és január 6-án a szabadkai önkormányzat autóbuszokat szervezett, amelyek visszavitték a téglagyár környékén fagyoskodókat a Belgrád melletti Krnjača és a Vrnjačka banja-i befogadóközpontba – ezt Milimir Vujadinović, a szabadkai önkormányzat szociális ügyekkel megbízott tagja mondta a vitaesten.
– Egyrészt emberszámba kell venni őket, másrészt pedig a törvényeket tiszteletben kell tartani. A szabadkai önkormányzat az idén kétmillió dinárt szán a menekültek elszállítási költségeinek fedezésére. Szabadka nem fog befogadóközpontot építeni a számukra, mert azzal csak serkentenénk az idevándorlást. Egyébként pedig a határövezetben nem is olyan egyszerű ilyen döntést hozni. Nem tudom, mit szólnának a magyar hatóságok ahhoz, ha mi itt befogadóközpontot hoznánk létre. Az önkormányzat a Kolevka gyermekotthont alkalmassá tette a gyerekek átmeneti befogadására. Az elmúlt évben 30-an fordultak itt meg. Nemrégiben Kelebián 19 kiskorú gyermeket találtak. Értesítettük a rendőrséget, és velük együtt gondoskodtunk róluk. Ugyanígy megmentettünk egy anyát három apró gyerekével, de mi mint önkormányzat mást nem tehetünk. A menekültkérdésben az országos állami szervek az illetékesek – mondta az önkormányzat képviselője.
Varga Tibor, a Kelet-Európa Misszió humanitárius szervezet szerbiai képviselője harmadik éve szinte mindennap meglátogatja a téglagyár mellett tanyát vert menekülteket. Mint mondta, bizonyára akadnak olyanok, akiknek van pénzük, és megtalálják a módját, hogy átjussanak az unió területére, de azok, akik a téglagyár környékére érkeznek, azok mind szerencsétlen, többnyire fiatal emberek, akik agyongyötörtek, akiket becsaptak, kifosztottak, estenként sokat gyalogolnak, és többen elmesélték, hogy napokig nem ettek.
– Én nem tudom nyugodt lelkiismerettel nézni, hogy szenvednek. Ha egy ember bajban van, annak segítő kezet kell nyújtani. Több alkalommal is számon kérte tőlem a rendőrség, hogy mit csinálok. Én erre azt válaszoltam: mondják meg, kitől kell engedélyt kérnem, hogy segíthessek a bajbajutottakon! Nincs az a törvény, amely megtiltaná, hogy segítsünk embertársainkon. Ezek a menekültek az erdőben fagyoskodnak, nincs tisztálkodási lehetőségük, éhesek, nincs pénzük. Gyakran a fekélyes lábukat ápolom, alapvető gyógyszereket viszek nekik. Az utóbbi időben egyre többen telefonálnak és ajánlanak fel ruhát, takarókat, tartós élelmet nekik. Nagyon picit, de változik a lakosság hozzáállása – mondta Varga Tibor.
Radoš Đurović még arról beszélt a szabadkai vitaesten, hogy valóban tiszteletben kell tartani a törvényeket. Ha valakit befogadunk az otthonunkba, legyen az menekült vagy más úton-módon érkezett személy, be kell jelenteni a rendőrségen, de azt, hogy adjunk neki vizet vagy egy darab kenyeret, esetleg ha gyalogolni látjuk, elvigyük egy darabon, azt egyetlen törvény sem tiltja. Nyilván nem a határzónában kell az autónkba fogadni őket, mert akkor embercsempészet miatt könnyen bajba kerülhetünk. A belgrádi civil szervezet vezetője a média felelősségéről is beszélt. A lakosság viszonyulása a bajba jutott emberek iránt csak akkor változik meg, ha a média a valós helyzetről tudósít. Szerbiában most 5 befogadóközpont létezik, mintegy 700 embert tudnak elhelyezni. A menekültáradat azonban – bármennyire is szeretnénk – nem fog megszűnni, s Szerbiának még akkor is, ha ezeknek az embereknek tranzitország vagyunk, szembe kell néznie ezzel a kérdéssel. Ezek az emberek itt lesznek és folyamatosan jönni fognak. Ezért nagyon fontos az állami szervek reagálása, s nagyon fontos lenne, hogy az unióval egyeztetve kíséreljék meg rendezni ezt a kérdést, az emberi jogokat betartva. Amíg a keleti országokban háború van, addig menekült is lesz, nálunk is meg a környező országokban is.
