Nem született megállapodás az Agroseme Panonija vezetősége és a munkások között, akik elmaradt béreiket és státusuk rendezését követelik. A gyár is nehéz helyzetben van, mivel a felvett hitelek és jelzálog miatt vagyona egy részét eladták. A munkások képviselői pénteken a tartományi kormánnyal tárgyalnak.
Szabadka egykor legsikeresebb gyárának felszerelése ma jelzálog alatt van (Fotó: Molnár Edvárd)
Többórás egyeztetés volt kedden, ahol a vállalat dolgozói helyzetének rendezése volt a cél. Egy asztalhoz ültek a gyárban működő szakszervezet képviselői, Zlatko Marosiuk városi ombudsman, Milan Popović, az Önálló Szakszervezeti Szövetség szabadkai elnöke, a munkások képviselője és a vállalat igazgatója. Mint azt Milan Popović lapunknak elmondta, elsősorban azt szerették volna, hogy megoldódjon azon dolgozók státusának kérdése, akik nem kerülnek át az új tulajdonos vállalatába, korábban az osztrák tulajdonos ugyanis azt ígérte, hogy segíteni fog nekik.
A vállalat igazgatója a megbeszélésen elmondta, valóban az volt az elképzelés, hogy az áprilisi privatizációt követően azonnal beruházások lesznek, de mivel az adásvételi ügylet után a cégjegyzékbe történt bejegyzés 5-6 hónapig elhúzódott, ezért ezt nem tudta megtenni.
– Továbbra is azt ígéri, hogy segíteni fog, de majd csak jövőre, ez pedig nekünk nem felel meg. Megkérdeztük tőle, hogy amennyiben sikerül beruházási hitelt felvennie, abból számíthatnak-e a dolgozók segítségre. Erre nem adott konkrét elutasító választ, hanem azt felelte, Szerbiában hitelt se könnyű felvenni. Igazából egyetlen percig se beszélt komolyan – mondta el Popović, aki még közölte, átirattal fordultak a szerb kormányhoz és a tartományhoz is.
A vállalat és a szakszervezet képviselői pénteken Újvidékre utaznak, ahol Miroslav Vasin tartományi kormányfő-helyettessel tárgyalnak és reményeik szerint azután okosabbak lesznek.
ÖT HÓNAPJA FIZETÉS NÉLKÜL
Az Agroseme Panonija dolgozói csütörtökön kezdték el csendes tiltakozásukat. Elégedetlenségük oka, ahogyan azt Ana Pavluković, a vállalatban működő szakszervezet elnöke elmondta, a munkajogi kötelezettségek megsértése. A dolgozók öt hónapja nem kaptak fizetést, a járulékaik pedig a 2011-es, 2012-es és 2014-es évre rendezetlenek. Egészségbiztosításuk napokon belül lejár, azt is a vállalatnak kellene rendeznie, meghosszabbítania.
A szakszervezeti elnök hangsúlyozta, hogy nem sztrájkról van szó, békés tiltakozással saját béreiket szeretnék megkapni és elérni, hogy járulékaikat a vállalat rendezze. Nemrégiben a polgármesterrel, az ombudsmannak és más illetékesekkel már volt egy megbeszélésük, ahol olyan ígéret hangzott el, hogy október 1-ig megkapják az elmaradt béreket, de mivel ez nem történt meg, ezért a múlt héten tiltakozásba kezdtek, amelyet a hétvégén szüneteltettek, de hétfőn folytattak. Akkor nem engedték be őket a gyár területére, a kapu előtt tiltakoztak, váltásokban.
A dolgozók azt is követelik, hogy fogadja őket Aleksandar Vučić kormányfő, aki ugyanis a vállalat magánosítása alkalmával amellett szállt síkra, hogy az osztrák tulajdonos tartson meg minden munkást, erre azonban nem került sor.
Pavluković lapunknak elmondta, értékes, hozzáértő emberekről van szó, sokan 30-40 évet ledolgoztak ebben a vállalatban, most meg ilyen szégyenteljes helyzetbe hozták őket, vannak köztük magasan szakképzett mérnökök, akik teljes termelési vonalakat irányítottak. A szakszervezeti elnök arról is beszélt, hogy egy munkás, aki ledolgozott itt 40 évet, nemrégiben meghalt.
– Annyira a lelkére vette a megaláztatást, a nehéz helyzetet. Álljunk itt, és nézzük, ahogyan az embereket egyenként felemészti ez az egész? – tette fel a kérdést csalódottan.
A kormányfő áprilisban tett látogatást a vállalatban, nem sokkal a privatizáció után. Ez alkalommal a sajtó jelenlétében is elmondta, egy sikeres magánosításról van szó, az új gazda szándéka pedig, hogy jelentősen növelje a vállalat kivitelét és az itteni termelést is. Vučić akkor arról is beszélt, hogy a beruházó, amelyet komoly osztrák vállalatnak nevezett, arra panaszkodott, hogy az Agroseméhez tartozó földterületek egy része valamely maffiaklán kezében van, de, ahogy fogalmazott, ennek az állam véget vetett, így az új tulajdonos most dolgozhat és fejleszthet.
Milan Popović arról beszélt, hogy igen nehéz a helyzet, mivel felvett hitelek és jelzálog miatt a gyár vagyonának egy részét eladták, és csak a megmaradt vagyon képezi az Agroseme, ezzel együtt az új tulajdonos tulajdonát, és szerinte minden bizonnyal az Agrosemére felszámolás vagy csődeljárás vár. A megoldás, hogy a munkások menjenek át a gyárat megvásárló tulajdonos Advance seed nevű vállalatába, az osztrák vállalkozó azonban eddig mindössze 18 munkást vett át, annak ellenére, hogy a kormányfő tavasszal még arról beszélt, hogy mindenkinek megmarad a munkája. Popović szerint egy nemrégiben megtartott egyeztetésen a tulajdonos ígéretet tett rá, hogy segít a dolgozóknak munkaéveik rendezésével, béreik kifizetésével és a végkielégítések egy részének biztosításával.
PRIVATIZÁCIÓS ZUHANÓREPÜLÉS
Az Agroseme Panonija a legsikeresebb szabadkai vállalatok közé tartozott, amelynek több mint ötszáz dolgozója volt, és az ország számos pontján voltak kirendeltségei, az egész országban forgalmazta vetőmagjait. A vállalat agóniája 2003-ban kezdődött, amikor az újvidéki Agroseme Novi Sad a szabadkai gyár részvényei 50 százalékának tőzsdei felvásárlását követően annak többségi tulajdonosa lett. Ekkor a Részvényalap és a Nyugdíjbiztosítási Alap kezében volt a részvények 30 százaléka, a kisrészvényeseké pedig a fennmaradó rész.
Az újvidéki vállalat saját tulajdonrészét továbbadta az azonos nevű mitrovicai vállalatnak, amelynek tulajdonosát, Zoran Ćopićot nemrégiben távollétében elítélte a bíróság a privatizációs ügyletek során elkövetett visszaélések miatt. A mitrovicai tulajdonos adósságba sodorta a vállalatok, amelynek vagyona ezért került jelzálog alá.
A szabadkai vállalatot áprilisban megvásárló osztrák érdekeltségű Advance aid az észak-bácskai régióban már jelen van Bácsfeketehegyen. Ők a szabadkai Alapfokú Bíróságon áprilisban vásárolták meg az Agroseme magtározóját és objektumait, de saját tőkéjéből kell felszerelést vásárolnia, a gyár területén lévő felszerelés ugyanis jelzálog alatt van, beleértve a gyárcsarnokot is, így igazából a termelést sincs hol megszervezni.
Úgyhogy maga a gyár helyzete is kilátástalannak tekinthető, azt se tudni pontosan, milyen szándékai vannak az osztrák tulajdonosnak. Egy ilyen helyzetben pedig nyilvánvaló, hogy a tulajdonos számára a munkások érdekei háttérbe szorulnak.
