2024. július 17., szerda

Az udvaron keverik a műtrágyát

A szabadkai Azohemben most is éjjel-nappal folyik a munka – állítják a polgárok – Nem hisznek a költözésről szóló ígéretekben
(Fotó: Molnár Edvárd) Nem bíznak Szabadkán a makkhetesi városrészben lakó polgárok abban, hogy az Azohem műtrágyagyár két héten belül elköltözik az Azotara Vegyi Művekbe. Azt ígérte ugyanis legutóbb – január 16-án – a vállalat vezetősége, amikor Oliver Dulić környezetvédelmi miniszterrel és dr. Željka Jurakićtyal, a Környezetvédelmi Alap igazgatónőjével aláírták a költöztetés támogatásáról szóló szerződést, hogy két hónapon belül leáll a vállalat a gyártással. Pénteken, március 2-án több mint egy tucat teherautó állt az Azohem udvarában, amelynek közepén halmokban áll a szabad ég alatt a nyersanyag, a műtrágya.

A helyiek azt állítják, itt éjjel-nappal járnak a kamionok, még nagyobb a forgalom, mint az eddigi években bármikor. A műtrágyakeverést a legtöbbször éjszaka végzik, de nappal is van mozgás a vállalat udvarában. Éppen ezért kételkednek abban, hogy a vállalat két héten belül leáll a gyártással. Véleményük szerint, amikor január 26-án Suzana Dulić, a Városi Tanács környezetvédelemmel megbízott tagja jelenlétében megkezdték a költözködést, mindaz csak látszattevékenység volt. Olyan vasakat hordtak el, amelyek évek óta az udvar hátsó részében álltak, benőtte őket a gaz.

Tóth Tibor, az Azohem vállalattal szemben lakik, lapunknak elmondta, arra számítottak, csökken majd a forgalom, ehhez képest bérelt kamionok is hordják már a nyersanyagot. Van, hogy hármasával érkeznek, éjszaka, sötétedés után különösen.

– Amikor Oliver Dulić kimondta a szabadkai sajtótájékoztatón, hogy történelmi szennyezésről van szó, miért nem tett rögtön lakatot a vállalatra? Támogatják is, erre még a kapacitást is növelték. Attól tartok, hogy a választások előtt leállnak majd néhány napra, aztán majd megint elkezdenek termelni. Azért is tartom fontosnak elmondani, hogy itt folyik a gyártás, mert az emberek leállítanak az utcán, és azt mondják, hogy örülnek, hogy végre segítettek rajtunk, hogy leállt az Azohem a gyártással. Ez egyszerűen nem igaz, és kétlem, hogy sor kerül majd rá – mondta Tóth.

– Tizenhatodikán lejár a két hónap. Annyi nyersanyag van itt még, tele van az udvar, még nagyban zajlik a munka. Az utolsó pillanatban majd szétszedik a gépeket? Vagy mire számítsunk? Pontosítani kellett volna, hogy melyik napon kerül sor a leállásra és költözésre – véli Munk János.

– Amikor 2005-ben volt egy kilakoltatási végzés, akkor arra hivatkozva nem került erre sor, mert tele voltak nyersanyaggal a hangárok. Most ugyanez történik... A hangárok tele vannak, ők meg az udvaron keverik a nyersanyagot, amit nyilván nem azért hoztak, hogy ugyanebben a formában vigyenek el – tette hozzá Tibor.

– Azokat a rosszvasakat néhány nappal a „költözés megkezdése” előtt kapálták ki a tarack alól. Szemfényvesztés volt az egész. Az Azohem nem csak minket szennyezett és szennyez folyamatosan. Amerre fúj a szél, arra felé megy a műtrágya is – állítja Szaulics János, aki a gyár mögötti utcában él. Azt mondja, nem tud pihenni, folyamatosan hallja a teherkocsikat.

Amikor arról kérdezem őket, mi lesz, ha 16-a után sem történik semmi, és tovább folyik a termelés, terveznek-e tiltakozni, azt a kérdést teszik fel: Hanyadszor mennénk már az utcára?

– Mi hárman kiállhatunk ide az utcára, de azt senki nem nézi jó szemmel, és nincs is sok értelme. A vajdasági ember olyan tedd ki, hadd hűljön típus. Elégedetlenek, de inkább morognak a bajszuk alatt, minthogy tegyenek is valamit. Egy-két ember magára vállalja a harcot, a többiek pedig azt hiszik, hogy ez elegendő. Összefogással lehetne elérni bármit is, mert így ez csak néhány ember hőbörgésének tűnik – mondta Tóth.