A határon átnyúló együttműködésnek köszönhetően szabadkai fiatalok látogathattak el a magyarországi Üllésre, illetve üllési fiatalok tölthetnek el néhány napot a Róka-tanyán a Ludasi-tónál. Tegnap ellátogattunk a kézművestáborba, hogy betekintést nyerjünk azokba a kézműves-műhelymunkákba, amelyekből a fiatalok kivették a részüket. Egyesek először a szövőszékhez ültek, mások már rendelkeztek gölöncsér-alaptudással, mégis mindenki talált magának elfoglaltságot.
A Jó szomszédok a közös jövőért elnevezésű IPA-program keretében, a Hagyományápolás és táborozás határok nélkül elnevezésű projektumnak köszönhetően már tavaly számos olyan eseményre sor került, amelyek a hagyományok ápolását szolgálják.
Hulló Magdolna, a Róka-tanya háziasszonya elmondta, hogy a projektum keretében, amit Üllés önkormányzata, az Etnolife Vajdasági Hagyományőrző Civil Szervezet és a magyarországi Fonó Alapítvány közösen valósít meg, már több folklórtalálkozóra került sor, és ennek a projektumnak a része ez a hagyományőrző tábor is, ami a hétvégén ér véget. Elmondta, tavaly ősszel a királyhalmi asszonykórus bemutatkozott Üllésen, az üllésiek pedig a tavasszal a tavankúti bunyevác hagyományokkal is megismerkedhettek. Az üllési Fonó Alapítvány néptáncosai is felléptek Hajdújáráson a szüreti napokra szervezett eseményen, és újabb látogatásra kerül sor majd Palicson a Szent István-ünnepségen.
– A projektum része a táborozás is. Helyi gyerekek utazhatnak Üllésre, illetve üllési gyerekek jöttek hozzánk is. Harminc, 13–15 éves gyereknek nyílt lehetősége a táborozásra. Üllésen a néptáncra helyezték a legnagyobb hangsúlyt, itt nálunk pedig a Róka-tanyán szőhetnek, fafaragással foglalkozhatnak, és betekintést nyerhetnek a gölöncsér szakmába is – magyarázta Hulló Magdolna. Kiemelte, nemcsak a hagyományápolás foglalja le minden idejüket, hanem az esti programok és a szórakozás is fontos szerepet játszanak abban, hogy a fiatalok összebarátkozzanak, emellett kirándultak is, jártak a Palicsi Állatkertben és Szabadkára is ellátogattak.
Ottlétünkkor minderről a gyerekek is meséltek. Egyik legnagyobb élményüknek a tábortűz-rakást tartják, és elmondásuk szerint örömmel vesznek részt a foglakozásokon, amelyeket a Vajdasági Magyar Folklórközpont mesterei vezetnek.
Érkezésünkkor két lány a karmantyúfán szőtt, már félig kész munkákat lehetett megtekinteni a szövőkereten is. Szivtkó Karolina palicsi táborozó mobiltartót készített, mint elmondta, első alkalommal próbálkozott a szövéssel, de nagyon megtetszett neki. Lazarević Teréztől, a szövésoktatótól megtudtuk, a gyerekek érdeklődéssel fogtak hozzá a szövéshez.
– A szövésnél elsősorban kitartásra van szükség, és fontos a színválogatás. Régen a takácsok csak férfiak voltak, ma már elnőiesedett ez a szakma, így a fiúk egy kicsit idegenkednek tőle, de a szövés őket is lefoglalta – mondta Teréz.
– Tetszik az agyagozás, mert kis állatokat lehet formálni agyagból. Készítettünk malacperselyt, és csináltam tulipános gyufatartót, majd ha kiégetjük, akkor használni is szeretném. Lefújom majd valamilyen festékkel – hallottuk a ludasi Szarapka Ramónától. Barátnőjének, Takács Dominikának a fafaragás tetszett a legjobban. Poháralátétet faragott.
– Agyagból fésűtartót csináltam, meg hamutálat, amit majd anyukáméknak ajándékozok – mondta Dominika.
Fáncsik Róbertnek, aki Üllésről érkezett, saját bevallása szerint a szövés megy a legjobban.
– Először, amikor nekiláttunk, fintorogtam egy kicsit, mert nem vagyok kézműves típus, de amint ráéreztem a szövés ízére, már élveztem is. Nagyon megtetszett, mert látom a munkám eredményét. És nem nehéz szőni, csak a logikáját kell megérteni – tudtuk meg Róberttől. Barátja, Ótott Balázs szerint, aki szintén Üllésről érkezett, nincs is jobb a fafaragásnál. Szavai szerint az első munkája, egy szalvétatartó, „barbár stílusban” lett megalkotva.
– Olyan az a szalvétatartó, mintha baltával faragták volna bele a mintákat – magyarázta Balázs, hogy mit jelent a barbár stílus, majd hozzáfűzte: – Készítettem egy sótartót is, az jobban sikerült. Nem nehéz a fafaragás, csak ki kell tanulni, hogyan kell csinálni. Egy véső kell hozzá, meg egy bunkó, amivel a vésőt csapkodjuk – avatott be bennünket a fafaragásba.
Fülöp Mária, akitől a táborozók a fazekasságot tanulhatták el, érdeklődésünkre elmondta, agyaggyúrással kezdik a munkát, hogy megérezzék az anyag minőségét és megismerjék az anyagot, amivel dolgozni fognak. Majd agyaghurkákból edényeket készítenek. Ez után következik a korongozás. Mint rámutatott, a fokozatosság azért fontos, hogy a gyerekek elsajátítsák a fazekasság alapjait, és mindenkinek legyen sikerélménye.
A határon átnyúló projektum keretében a Róka-tanyán az alkotóház felújítására is sor kerülhetett.
– Ez egy régi épület, ami most átalakítunk. Két nagyobb szoba lesz benne. Az egyik szobában a korongozás, a másikban pedig a szövés folyik majd. Azt szeretnénk, ha a kézművesség állandó jellegű lehetne. Most már csak csempézni kell, illetve le kell rakni a padlót a szobákban. Nádtető lesz, hamarosan el is kezdik a munkálatokat. Augusztus 31-ig be szeretnénk fejezni az épületet – mondta Hulló Magdolna.
